Bácskai Bálint kézilabdázónk 2020. január 28.

A 2019. őszi Sienai Szent Bernardin ösztöndíjasaink egyikét mutatjuk be

 

Miért pont ezt a sportágat választotta? Mit szeret ebben a legjobban?

4 éves korom óta a sport az életem szerves része.

Kezdetben a kosárral próbálkoztam, de 11 évesen a bátyám példájára kipróbáltam a kézilabdát és azóta ,,benne ragadtam". Azt szeretem legjobban benne, hogy csapatként jól együttműködve hogyan tudunk másokon felülkerekedni.

Meséljen a kezdetekről!

Először Dunaharasztin ismerkedtem meg az alapokkal, rövid idő után lehetőségem adódott, hogy Dabasra igazoljak és profibb körülmények között fejlődhessek. Első körben több mint négy évet töltöttem ott és rengetek sikerben volt részem, mind az egyesülettel, mind az iskola révén a diákolimpia keretein belül. Külön öröm volt, hogy

már 16 évesen bemutatkozhattam a másodosztályú felnőtt csapatban.

Olyan eredményeknek lehettem részese, mint a serdülő bajnokság 6. helyezett csapat tagja, az NB1/b junior bajnokság veretlen bajnoka, az országos diákolimpia döntőjén elért 5. helyezés. Emellett a felnőtt csapat tagjaként a másodosztályú bajnokságban második és első helyen végzett csapatban is benne voltam. Ezek az eredmények azért is fontosak számomra mert a dabasi egyesület olyan nagynevű csapatokkal, akadémiákkal vette fel a versenyt, amelyek sokkal nagyobb játékos állománnyal dolgoznak, míg Dabason a családi légkör volt a jellemző. Ezután az időszak után Csurgóról kaptam egy ajánlatot, ami nagyon hízelgő volt számomra, mivel egy olyan klub keresett meg, ami nemcsak Magyarországon számít jelentős egyesületnek, hanem a nemzetközi porondon is jelen szokott lenni. Sajnos ez az állomás nem hozott olyan sikereket, így visszatértem Dabasra, ahol újabb eredményekkel teli időszak következett csapat- és egyéni szintén is. A tavalyi évben ifjúsági bajnokságban elért 3. helyezésünk igen nagy eredménynek mondható, úgy hogy a bronzmeccsen a Szeged csapatát sikerült felülmúlni. Lehetőségeket kaptam ismét a felnőtt csapatban való bizonyításra, akár első osztályú csapat ellen is. A tavalyi évem volt az utolsó az utánpótlás korosztályban, így ezt a szezont már felnőtt játékosként kezdtem meg a másodosztályú Budai Farkasok csapatában.

Mint sok sportoló pályafutásában, az enyémben is jelen voltak a kisebb nagyobb sérülések, de sikerült mindig felállnom belőle és felülemelkedni ezeken.

Remélem az elkövetkezendő időszakokban sikerül minél jobb teljesítményt nyújtani a csapatnak és nekem is egyénileg, hogy el tudjam érni a céljaimat.

Mi a legnagyobb eredmény, amit elért a sportolásában?

 Sok szép és nagy eredményt tudtam elérni a csapataimmal együtt, így nem egyszerű egyet kiválasztani, de amire a legszívesebben emlékszem vissza az a 2017/18-as idény, amikor hibátlanul nyertük meg a junior bajnokságot, abban az évben mondhatni minden összejött.

Mi a legkedvesebb élménye a JÁK-on?

 Az új barátok szerzése és a velük töltött idő.

Tanul-e valamit a sport által, amit a jogi területen is tud hasznosítani?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, így hogy csak most kezdtem a jogi tanulmányaimat. Talán a szituációkhoz való gyors alkalmazkodás, hogy ne adjam fel, ha úgy is néz ki, hogy esélytelen a helyzet, mert bármi megtörténhet. Továbbá, hogy hogyan tudom felmérni az ellenfelemet és a hiányosságait kihasználva felülkerekedni rajta. Ezek szerintem az élet minden területén hasznosak lehetnek.

Mi a legnagyobb nehézség, amit sikerült leküzdeni a sport és a tanulmányai összeegyeztetése során?

A legnagyobb nehézség, amit le kellett küzdenem, hogy hétköznapi életet is tudjak élni. A sport és a tanulás már magában rengeteg időt elvesz és még hozzáigazítani azt, hogy barátokkal is tudjak időt tölteni elég nehéz feladat, sokszor nem is sikerül, de ha nem alszik az ember azzal sok időt tud nyerni.

x