Hallgatóink Amerikában tanultak 2020. január 7.

Dankó Anna és Csontos Gábor 4 hónapig a Saint Louis Egyetemen tanultak

A lemez egyik oldala: Csontos Gábor

Mínusz hét óra

Képzelj el egy hatalmas parkot tele épületekkel. Képzelj hozzá fákat, mókusokat és nyuszikat. Képzelj még bele több ezer szuper jófej egyetemistát illetve sok száz elektromos rollert és megkapod a jelenünket. Ebben az írásban a Saint Louis-i tapasztalatimról szeretnék beszámolni.

Egy ilyen beszámoló megírása azért igazán nagy kihívás mert az élményeink általában igencsak szubjektívek. Ami nekem szuper izgalmas az Téged lehet, hogy éppen lehangol. Amiről én ódákat zengenék a kinti életem kapcsán, azt Te lehet, meg sem említenéd, és vice versa.

A kint töltött szemeszter alatt egymillió új élmény ért minket egy olyan rendszerben ahol nagyjából semmi sem működik úgy, ahogyan azt itthon megszoktuk.

„Waó! És én most itt leszek négy hónapig!" Ez volt az első reakcióm, amikor négy hónappal ezelőtt Annával kiszálltunk a taxiból, és megláttuk a kampuszt, ezt a szuper hatalmas épületkomplexumot tele felfedezésre váró kalandokkal, egyébként Amerika legveszélyesebb városának a kellős közepén. (Itt szeretném gyorsan megjegyezni, hogy a legtöbben azért sikeresen túlélik az egyetemi éveiket).

Saint Louisban a félév augusztus közepén kezdődik, és december közepén fejeződik be. Ez a szuper idősáv tette lehetővé számunkra, hogy az amerikai vizsgáink letétele után egyből hazautazva, itt Magyarországon is ringbe szállhassunk januártól. Azt is érdemes megemlíteni, hogy kint a végső osztályzataink a félév során nyújtott teljesítményünk összege és nem egy egyszeri vizsga eredménye. Ez azért szuper, mert így a félév során folyamatosan nyomon tudtuk követni a teljesítményünket, és az állandó oktatói visszajelzés motivációt adott a további munkához.

Az egyetemen egyébként bármilyen órát lehetőségünk lett volna felvenni. Mi, Annával úgy ítéltük meg, hogy leginkább a business jellegű órák passzolnak a hazai képzésünkhöz, ezért az ilyen jellegű stúdiumokból válogattunk. Mivel azonban nekünk nem volt komolyabb matekos előképzettségünk, így a válaszható órák viszonylag korlátozottak voltak; részünkre főként a tág témaköröket felölelő „bevezető" kurzusokat ajánlották.

A Saint Louis Egyetem sajátossága, hogy mind az oktatók mind a hallgatók nagyon közvetlenek és kedvesek. Bármilyen problémánk merült fel a viszonylag komplex adminisztráció vagy az egyetemi lét során az esetek döntő többségében gyorsan kaptunk hasznos segítséget.

Az egyetemen több mint száz hallgatói szervezet működik, amelyek léte igen színessé teszi a hallgatók életét. Itt valóban mindent meg lehetett találni a „nők a női mérnökökért" körtől az ltimate frisbee clubon keresztül a lelki közösségekig. Én a hallgatói szervezetek közül többhöz is csatlakoztam, ami szuper segítség volt a beilleszkedésben és a barátkozásban. Ezek közül a Chi Alpha (XA) nevű keresztény közösséget szeretném kiemelni, amelynek Annával mindketten tagjai voltunk. Ez a hallgatói közösség hétről hétre minden csütörtökön találkozik, és formálódik a közös ima és dicsőítés során. Igazán nagyszerű volt egy olyan baráti társaság részévé válni, amelyet Isten szeretetébe vetett közös hit kovácsolt össze.

Ennek a közösségnek köszönhetően vált számomra ez az utazás mély lelki élménnyé és örökre szóló barátságokat és testvériséget megnyerő csodává.

Nagyon hálás vagyok Julius Adorjannak (Joe-nak) a HMEP ösztöndíj megalapítójának, illetve Egyetemünk azon oktatóinak, akik lehetővé tették számunkra, hogy évről évre két hallgató részesülhet ebben a kalandban.

Én rengeteget tanultam és fejlődtem a félév során annak a számos lenyűgöző és tiszteletre méltó embernek a hatására, akikkel ez alatt az időszak alatt lehetőségem volt mélyen megismerkedni, legyenek ők hallgatók, kinti vagy éppen hazai oktatók.

Végezetül szeretném elmondani, hogy Joe sok évvel ezelőtt azért alapította meg ezt az ösztöndíjat, mert magyar származása révén szeretett volna tenni valamit szülei hazájáért. Ő egymagában talán nem sokat tudott volna változtatni, azonban a magvetés feladatát magára vállalta. A kiutazás lehetőségében azért részesít minket, mert azt szeretné, ha az Amerikában megtapasztalt élményeket és az ebből kikristályosodó bölcsességet Magyarországra visszahozva megpróbálnánk minél inkább hozzájárulni nemzetünk előremozdításához. Én ehhez a feladathoz kívánok sok örömöt a minket követő 2020-as „generációnak"!


A lemez másik oldala: Dankó Anna

A PPKE JÁK által biztosított nagylelkű ösztöndíjnak köszönhetően Csontos Gáborral lehetőségünk nyílt a 2019/2020-as tanév őszi félévét a Missouri állambeli Saint Louis Egyetemen eltölteni.

A félév során rengeteg tapasztalattal és olyan élményekkel gazdagodtunk, melyek nemcsak látókörünket bővítették, de világképünket is több szempontból formálták.

Ami a kintlét során talán a legtartalmasabb élményt jelentette számomra, hogy a világ különböző országaiból jövő diákokat ismerhettem meg, így betekintést nyerhettem olyan kultúrákba, illetőleg e kultúrákból eredő olyan nézőpontbeli különbségekbe, szokásokba, melyekről eddig csupán másodlagos forrásból tájékozódhattam, illetve melyeket talán egyáltalán nem is ismertem. Érdekesség volt számomra megtapasztani, hogyan tanulnak meg ezen különbözőségek ellenére is hatékonyan és céltudatosan együttműködni másokkal, és mindezekben a különbözőségek adta látszólagos nehézségekben is inkább lehetőséget látni, mintsem akadályt, ami hátráltatna a közös előrehaladásban. E tekintetben kifejezetten

pozitívumként éltem meg, hogyan tanulunk meg közösen fejlődni, és egymást segíteni az egyetem falain belül, illetőleg azon kívüli élethelyzetekben.

Ami az itteni oktatást illeti, lényeges különbségként mutatkozott meg, hogy úgy általánosságban véve több hangsúlyt fektetnek a gyakorlati ismeretek átadására és olyan képességek kialakítására, amik a mindennapi életben is – szakterülettől függetlenül – kiemelten hasznosnak bizonyulnak (például önéletrajz megírása, beszédtechnika, érvelés, prezentáció készítése). Ezzel ellentétben viszont úgy tapasztaltam, hogy lényegesen személytelenebb az oktatás, mint otthon, illetve az emberi interakciók is észrevehetően felületesebbek, ebből adódóan az embernek sokkal nehezebb hosszú távú kapcsolatokat kialakítania, illetőleg egyáltalán valamilyen minimális szinten fenntartania. Az iskolai közösségi életet illetően viszont mindennek ellenére kiemelendő az a törekvés, hogy középpontba helyezzék a közösségi rendezvényeket, illetve azoknak a minél változatosabb módon való megszervezését.

Egy hét nem telt anélkül, hogy legalább 6-8 program reklámjával ne találkoztunk volna, az egyetemi csapat kosármeccsének időpontjától kezdve, a különböző fesztiválokon keresztül, a koreai ételkülönlegességek kipróbálásáig. Számomra nagyon nagy feltöltődést jelentett a tanulás és a mindennapi teendők mellett az ilyen jellegű rendezvényeken részt venni, olyan kulturális- és nézőpontbeli különbségek tanúja lenni, melyek gazdagítják az embert és hosszú távon is szélesítik a látókörét.

Zárásként szeretném még egyszer megköszönni egyetemünknek a lehetőséget, hogy az ösztöndíj által St. Louisban tanulhattam, és hogy egy rendkívül tartalmas félévet tudhatok magam mögött.

Rengeteg élménnyel gazdagodtam, melyekre a továbbiakban is jó emlékként fogok visszagondolni, s a kezdeti nehézségek ellenére is úgy érzem, nagyon sokat tanultam magamról, és olyan élményeken keresztül gazdagodtam, melyeket máshol talán nem lett volna lehetőségem megtapasztalni.

x