Védőszentünk

Szent Ivó, a jogászok védőszentje

(1253. október 17. - 1303. május 19.)

Hélory Ivó a bretagne-i Kermartinban született 1253. október 17-én. Édesapja korai halála után édesanyjára maradt a gyermekek nevelése.  Ivó vallásos nevelését jól mutatja édesanyjának ránk maradt intése: "Úgy élj, hogy szent lehess!" Filozófiát, teológiát és kánonjogot Párizsban, római jogot Orleans-ban tanult. Utóbbi helyen tanárai közé tartozott Pierre de la Chapelle, aki elsőként kommentálta Iustinianus Institutióit. Ivó figyelemre érdemes jogtudományi, elméleti munkásságot nem fejtett ki, de megszerzett tudását annál inkább kamatoztatta a gyakorlatban. Jogi felkészültségét a rászorulók, az elesettek megsegítésére használta. Tanulmányai befejeztével, 1280-ban, diakónussá szentelték, majd szülőföldjén, a rennes-i egyházmegyei bíróság bírája lett. Néhány év múlva azonban már a tréguier-i egyházmegyei bíróságon végez bírói szolgálatot. 1284-ben szentelték pappá. Először tredrezi, majd később louannec-i plébános lett. Plébánosi szolgálata mellett továbbra is segítette a szegényeket jogi ügyeik intézésében. A pereskedő felek megbékítésére törekedett, az ügyek intézésében igazságos és méltányos volt. A források kiváló hitszónokként is megemlékeznek róla, az erényes életre, a szentek példájának követésére buzdított. Sokat és elmélyülten imádkozott, szigorú önmegtagadásokat végzett. 1303. május 19-én halt meg. Ereklyéi a tréguier-i székesegyházban találhatók. Még életében is sok csodás eseményt kapcsoltak a nevéhez, de közbenjárására, halála után is történtek csodás gyógyulások, imameghallgatások. Tisztelete egész Európában elterjedt, jogásztársulatok és egyetemek jogi karai védőszentként tisztelték.

VI. Kelemen pápa 1347. június 14-én avatta szentté. Részlet a szenttéavatási bulla szövegéből: "Hélory Ivó ... hívő ifjúságot élt, kegyelemmel cselekedett, tiszta lélekkel, őszinte szívvel kívánta Krisztus szolgálatát. A magáéból könyörületesen enni adott a szegényeknek, de saját vágyainak minden rezdülését az értelem erejével korlátozta ... Az igazságot, méltányosságot és a könyörületességet is tiszta szívből és igaz hittel szerette... Mint természettől fogva irgalmas ember bőkezűen segítette a nélkülözőket, minden vagyonát önként a szegényeknek adta, azok védelmezője lett, akik nem kaptak sehonnan segítséget, és Isten kezének erejével tartotta vissza a hatalmaskodókat, Krisztus nevében támogatta a rokkantakat, ruházta a ruhátlanokat, fogadta a zarándokokat és enni adott a szegényeknek. Mint a ragyogó reggel, úgy szórta fényét, arca igazságot sugárzott, és ez értékessé tette életét, csodálatot keltett. Már életében tündököltek kivételes tettei és csodái. Mégis akkor vált igazán fénnyé ... amikor a Mindenható megszabadította dicsőséges lelkét értékes porhüvelyétől és saját hatalmába vette. Mert azok, akik csatlakoznak Istenhez, olyan lelkek, akiknek akarata egy az Isten szándékával."


Szent Ivó, legigazságosabb jogtanácsos! Aki megérdemelted, hogy Krisztus asztaltársad legyen a szegények személyében; ezért imáddal a kenyeret megszaporítottad, a betegeket gyógyítottad, a lángokat könyörgéseiddel kioltottad, a kereszt jele által magadnak utat készítettél a vízen át, a Keresztre Feszített legédesebb ölelései közepette mentél Isten ítélőszéke elé, hogy megvédjed ügyedet, s győztél. De hogyan? Míg éltél, szegények, özvegyek és árvák ügyvédje voltál. Nyelvedet nem adtad el nekik, hanem ügyeiket jótéteményekkel és alamizsnákkal vásároltad meg.

Íme én szegény lelkem, neki, aki az isteni Fölség megsértése miatt vétkes, az Isten előtt igen nehéz az ügye. Kérlek, vedd gondjaidba ügyét: hogy pedig sikeresen intézhesd el, esd ki számomra azt a szeretetet, amely benned volt a szegények iránt, hogy velük jót cselekedve, Istennél számos közbenjáróm legyen ügyem érdekében, Ámen.

(Imádság Szent Ivóhoz 1735-ből. Szilárdfy Zoltán gyűjteményéből, latinból fordította: Benkő Antal SJ)


Mennyei Kartársunk, Szent Ivó, köszönjük, hogy mi: tisztelőid, magyar jogászok, egybegyűlhettünk képmásod előtt ebben a templomban, amelynek névadóit igazságtalan ítélettel fosztották meg földi életüktől.

Sem mi, sem a barokk művész nem ismerhette vonásaidat. Hozzá hasonlóan azonban mi is felismertük életed hitvallását: azt, hogy az emberi jogszolgáltatás helyes mértéke felülről származik.

Könyörögjél velünk és értünk, hogy ellene mondjunk hivatásunk olyan csábításainak, mint amilyenek a felszínesség, a félénkség, a hatalomvágy, a megalkuvás, a pénzéhség, a renyheség és a részrehajlás. Még inkább könyörögjél velünk és értünk, hogy egyre teljesebben birtokoljuk hivatásunk olyan erényeit, mint amilyenek a bátorság, a kartársiasság, a méltányosság, a szolidaritás, a szorgalom, a tárgyilagosság és a tudásvágy.

Oh Szent Ivó, fogadd szeretettel éves zarándoklatunkat, akik tanulmányainkat és pályafutásunkat mennyei és kollegiális oltalmad alá helyezzük! Amen.

(Prof. Dr. Gáspárdy László imádsága a Szent Péter és Pál Óbudai Főplébánia-templomban a Szent Ivó tiszteletére bemutatott szentmisén)


Jöjj, Szentlélek Úristen!

Te hét ajándék Istene! A bölcsesség, értelem, tanács és tudomány lelke kérünk, világosítsd meg értelmünket, hogy mindenkor felismerjük és megértsük törvényeidet; te erősség lelke, vezéreld és őrizzed töretlenül akaratunkat, hogy az igazság ügyében mindenkor határozottak és rendíthetetlenek legyünk; jámborság és az Úr félelmének lelke, segíts abban, hogy az igazság útjain egyúttal a szeretet is vezérelje szavainkat és cselekedeteinket, és amikor az Örök Bíró elé kerülünk, befogadjon bennünket az örök és teljes igazság országába, Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

Szent Ivó, a jogászok védőszentje, Kapisztrán Szent János, az igazságért hadba szállók példaképe és Mórus Szent Tamás, a vezető államférfiak pártfogója, könyörögjetek érettünk!

(Főtisztelendő Dr. Khirer Vilmos pápai prelátus, bírósági helynök imádsága az egyesület alakuló közgyűlésén)

x