Szomorú szívvel tudatjuk, hogy 

Sólyom László, Karunk egykori egyetemi tanára, akadémikus, az Alkotmánybíróság első elnöke, és volt köztársasági elnök
óriási erővel, tevékenyen és derűvel viselt hosszú betegség után
2023. október 8-án, életének 82. életévében
visszaadta lelkét Teremtőjének.

 2020-ban a Documenta bemutatóját a pandémiás helyzet miatt online tartottuk meg. A közvetítés ide kattintva megtekinthető.

MTI/Kovács Tamás

Sólyom László (1942–2023)

Karunk egykori polgári jogász professzorára, tanszékvezetőjére, a Jog- és Államtudományi Doktori Iskola első vezetőjére első dékánunk, Zlinszky János szavaival emlékezünk:

 „...Sólyom László mint az Alkotmánybíróság elnöke a magyar közjogi méltóságok első sorába tartozott alkotmányos jogon. Inkább tartózkodón, visszafogottan élt e helyzettel. Láttam őt állami rendezvényen második sorban állni, míg az első helyekért mások tülekedtek. Láttam egyházi szertartásokon szerényen a hátsó sorokban, nem, mert nem szívvel-lélekkel vett azokon részt, vagy szégyellte volna meggyőződését, hanem mert nem tulajdonított sohasem a saját személyének fontosságot, csak az ügynek, amelyet képviselt.

Ugyancsak kolléga volt a kollégák között a bíróság asztala körül is. Nem vette igénybe a törvény szerint neki járó döntő szót. Ha harcolt a véleményéért, a meggyőzés és érvelés eszköztárával tette, és mindig érdeklődéssel fogadta az ellenvéleményt is. A kollektív munkát nem formálisan az elnök, hanem lényegileg a tudós és alkotó kolléga után nevezhetjük joggal a bíróság „Sólyom-korszakának".
Megmaradt tanárnak, egyetemi tanárnak a magas közjogi pozícióban is.

Egyike ama példáknak, akik révén talán egykor rá fog jönni a mi megzavart értékrendű társadalmunk, hogy egyetemi tanárnak lenni hivatás és felelősség, s ehhez képest esetleges minden intézményi és kari tisztség, hatáskör vagy rang. Mikor a katolikus egyetem jogi kara szervezésének gondolata először felmerült, egy volt az elsők között, akik vállalták az együttműködést, nevükkel és tudományos rangjukkal emelték a kezdő intézmény társadalmi és tudományos súlyát. Az új kart a tanárai emelték oda, ahová eljutott.

Mikor a magas német tudományos elismerést jelentő Humboldt-Preis évét letöltötte, betartva vállalását, eljött hozzánk tanítani, és felelősséget vállalni azért az intézményért, amelynek szükségességéről sokunkkal együtt ő is meg volt győződve, amelyért velünk együtt felelősséget érez, és amelyért az oktatás és utánpótlás-nevelés mindennapi aprómunkáját szívvel és lelkesedéssel vállalta – vállalja (függetlenül attól, mennyi elismerés jár érte)..."

Zlinszky János: Sólyom László 60 éves, ünnepi köszöntő, Ítélet, 2002. március 7. In: Zlinszky János: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei. Budapest: Szent István Társulat, 2008. 425.