Digitalization of Public Administration in Europe 2024 Budapest – Young research

REGISZTRÁCIÓ

A rendezvényre egyetemi oktatók és hallgatók jelentkezhetnek!

A közigazgatás digitalizációja már több mint egy évtizede szerepel az európai tagállamok napirendjén, azzal a céllal, hogy a közigazgatási szolgáltatásokat hatékonyabbá és összekapcsolhatóvá tegyék. A digitalizáció számos előnnyel járhat a közigazgatás területén: felgyorsíthatja a közigazgatási eljárásokat, miközben csökkentheti a személyzeti és raktározási költségeket egy olyan időszakban, amikor a kormányok takarékoskodásra törekednek. Emellett megteremti a személyes és egyéb adatokat tartalmazó közigazgatási nyilvántartások interoperabilitásának kereteit, ami rendkívül fontos az egyablakos ügyintézés szempontjából. Az így létrejövő e-közigazgatás a távoli területeken élő lakosok számára is elérhetővé válik, miközben biztosítja a távmunkához szükséges környezetet a közigazgatási személyzet számára, biztosítva a közigazgatás megfelelő működését válság- vagy vészhelyzetekben, például háború vagy világjárvány idején is. 

A közigazgatás digitalizálása azonban komoly kihívásokat is rejt magában: az adatvezérelt algoritmikus döntéshozatal legitimitási vagy elfogultsági problémákat vethet fel.  Erre példa az Egyesült Királyságban 2020-ban kirobbant A-level algoritmus-botrány, ahol a leghátrányosabb helyzetű tanulók jegyeit túlzottan leminősítették.  Az automatizált döntéshozatal - hatókörétől függően - magában hordozza a tisztességtelen döntések kockázatát, például azáltal, hogy megszünteti a mérlegelési jogkört az egyes egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultsággal kapcsolatos döntéshozatal során.  Ellenőrzés nélkül az algoritmusok akár idegengyűlölő döntéseket is hozhatnak: a hollandiai gyermekgondozási segélycsalási botrány jó példa erre. A hatóságok a csalással gyanúsított - jellemzően etnikai kisebbségekhez tartozó - családokat kizárólag egy öntanuló algoritmus "kockázati profiljai" alapján szankcionálták, ezeket azonban elfogult adatokkal tápláltak. 

Az adatmegosztás feltételeinek szabályozásával az uniós adatkezelési intézkedéscsomag célja, hogy az uniós polgárok és a gazdaság javát szolgáló adatvezérelt innováció fellendüljön, miközben áthidalja a digitális szakadékot.  Az adatcserét vagy a digitális nyilvántartások - beleértve a különböző közigazgatási szervek által kezelt vagy tárolt nyilvántartásokat is - interoperabilitását azonban nemcsak szemantikai és technikai kihívások, hanem olyan jogi követelmények is akadályozhatják, mint az adatbiztonság és az adatvédelem a tagállamokon belül és a tagállamok között.  A teljes interoperabilitás sértheti a jogokat és érdekeket, például amikor az egészséggel és nemi orientációval kapcsolatos személyes adatok közigazgatásokon vagy akár vállalatokon keresztül is hozzáférhetővé válnak, mint a Grindr-botrányban. 

A digitalizáció egyenlőtlen fejlődése, a hozzáférés vagy az ellenőrzés hiánya szintén problémás lehet. A Magyarországon rövidesen bevezetendő "digitális állampolgárság" tartalmazza az állampolgár összes jogosítványát és személyi igazolványát, lehetővé teszi az elektronikus aláírást, a hatóságokkal való kommunikációt, sőt a fizetést is. Mivel azonban a digitális állampolgársághoz tartozó funkciók digitalizálásának technikai üteme eltérő, a polgárok nem fognak tudni hozzáférni a digitális állampolgárság funkcióinak teljes köréhez. Ami a hozzáférhetőséget illeti, a digitális írástudással, hardverrel vagy csatlakozási lehetőséggel nem rendelkező polgárok, például a lakosság idősebb vagy szegényebb tagjai, illetve a kisebbségi nyelvet beszélők nehézségekbe ütközhetnek a közigazgatási szolgáltatásokhoz való joguk gyakorlása során az átalakult, digitális közigazgatási környezetben. Ez jogfosztottsághoz vezethet, mivel másokra kell hagyatkozniuk ügyeik digitális intézésében, vagy akár diszkriminációhoz is, például amikor a digitális kompetenciákkal nem rendelkező szülők nem tudnak kommunikálni a digitális iskolai rendszereken keresztül, aminek következtében a kisebbségi háttérrel rendelkező gyermekeknek jellemzően meg kell ismételniük az osztályukat.  Végezetül az adminisztratív személyzet távoli munkáját is megfigyelhetik, ami esetleg a magánélethez fűződő ésszerű elvárások sérelmét okozhatja (vö. Copland kontra Egyesült Királyság, az EJEB 2007. április 3-i 62617/00. sz. határozata).

A REALaw a következő 2024-es Fiatal Kutatók Fórumára várja az előadásokat, amelyet 2024. szeptember 5-6-án tartanak Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, többek között a következő témákban:

• a közigazgatás digitalizációjának uniós és nemzeti követelményei, illetve európai összehasonlító elemzés a közigazgatás digitalizációjáról;
• az általános közigazgatási jogi elvek (pl. gondossági kötelezettség, hatékony jogorvoslat, arányosság stb.) követelményei a digitalizációval összefüggésben;
  - az e-közigazgatás uniós adatvédelmi vonatkozásai;
  - az e-közigazgatási szolgáltatások által okozott károkért való felelősség;
  - hozzáférés és digitális szakadék az e-közigazgatásban;
  - a közigazgatás digitalizációjának új kihívásai, beleértve az elfogultság vagy megkülönböztetés veszélyét stb.

Digitalization of public administration has been on the agenda of the European Member States for over a decade now, with the aim of rendering public administration services more efficient and interoperable. Digitalization may yield numerous benefits in the realm of administration: it can speed up administrative procedures while cutting personnel and storage costs at a time where governments are scrambling to spare public resources. It also lays the context for the interoperability of administrative registers holding personal and other data, which is of utmost importance for one-stop-shop administration. The ensuing e-administration provides accessibility for residents living in remote areas, while providing the necessary context for remote working for administrative staff, ensuring the sound functioning of the public administration also in times of crisis or emergency, such as war or a pandemic. 

However, digitalization of public administration also carries serious challenges: data-driven algorithmic decision-making may raise issues of legitimacy or bias.  An example would be the A-level algorithm scandal of the UK in 2020, where the grades of pupils of the most disadvantaged backgrounds were excessively downgraded.  Depending on its scope, automated decision-making carries the risk of unfair decisions, for example by eliminating discretion in decision-making on eligibility for certain healthcare services.  Unchecked, algorithms may even turn out to deliver xenophobic decisions: the child care benefit fraud scandal in the Netherlands is a case in point. Authorities penalized, and often ruined families – typically belonging to ethnic minorities – suspected of fraud on the sole basis of a self-learning algorithm’s ‘risk profiles’, which in turn, were fed with biased data. 

By regulating the conditions for data sharing, the EU’s Data Governance Act is meant to boost data-driven innovation for the benefit of union citizens and the economy, while bridging the digital divide.  However, exchange of data or interoperability of digital registers – including those managed or held by different administrative bodies – may be hampered by semantic  and technical challenges, but also legal requirements, such as data security and data protection within and between Member States.  Full interoperability may violate rights and interests, e.g. where data related to health and sexual preference become accessible across public administrations or even corporations as in the Grindr scandal. 

The uneven development of digitalization, lack of access or monitoring can also be problematic. ‘Digital citizenship’, to be introduced in Hungary shortly, contains all licenses and identity cards of the citizen, allows for electronic signatures, communication with public authorities and even payments. However, since the technical pace of digitalization of features pertaining to digital citizenship vary, citizens will be unable to access the full array of digital citizenship functions. As far as accessibility is concerned, citizens lacking digital literacy, hardware or connectivity such as the older or poorer members of the population, or minority language speakers may encounter difficulties in exercising their right to administrative services in a transformed, digital administrative environment. This may lead to disenfranchisement by having to rely on others to manage their affairs digitally, or even discrimination, for example where digitally illiterate parents cannot communicate through digital school systems, with the result that typically children with a minority background must repeat their grade.  Finally, remote work of administrative personnel may be monitored, possibly causing a violation of a reasonable expectation of privacy (cf. Copland v. UK, ECHR decision of 3 April 2007, No. 62617/00).

The Review of European Administrative Law invites papers for the upcoming 2024 Young Researcher’s Forum to be held in Budapest, Hungary on 5-6 September 2024 at Pázmány Péter Catholic University on topics including, but not restricted to:

• the EU and national requirements of, or European comparative insight into the digitalization of administration;
• the requirements of general administrative law principles (e.g. duty of care, effective remedies, proportionality etc.) in the context of digitalization;
  - EU data protection aspects of e-administration;
  - liability for failures in e-administrative services;
  - rights of access and the digital divide in e-administration;
  - emerging challenges of digitalisation of public administration including the threat of bias or discrimination etc.