A környezetjogi kutatások az eddig is meglévő általános kereteken – amelyek a kapcsolódó kötelező (Környezetjog), kötelező választható (Környezetgazdaságtan, Környezet és fejlődés, Környezeti etika és bioetika), illetve választható (Környezetpolitika, Nemzetközi környezetjog, stb.) tantárgyak oktatásával vannak szoros kapcsolatban - túl elsősorban részben a TÁMOP keretében, részben a már meglévő EU Jean Monnet program (Jean Monnet Centre of Excellence) keretében valósulnak meg, szerencsés módon szervesen összekapcsolódva, de mégis jól elkülöníthetően. Mindkét téren a kutatások az elmélet és gyakorlat üdvös egységét megteremtve egyszerre járulhatna hozzá az elméleti-politikai viták világosabb fogalomhasználatához és a fogalmak tartalmát illető — akár de lege ferenda jellegű — javaslatok megfogalmazásához.

A környezetjog egyike azon területeknek, amelynek interdiszciplinaritásán alapulva példaértékű kapcsolódási lehetőségeket tárhatunk fel, illetve ahol különös jelentősége van a már meglévő, és a jelenlegi kutatási program révén tovább erősödő külső kapcsolatoknak, így különösen a Regionális Környezetvédelmi Központ (REC), a Környezeti Management és Jog Egyesület (EMLA), illetve az alapvető jogok országgyűlési biztosa jövő generációk védelmét ellátó helyettese által adott lehetőségeket kihasználva.

A kutatás kiinduló pontja, hogy az állam társadalomvédelmi szerepének átalakulásával együtt az utóbbi évtizedekben a környezetvédelmi funkció erősödése figyelhető meg, a fenntartható fejlődés általános kereteinek átértékelésével, azon belül a megfelelő hangsúlyok keresésével – ilyen a manapság egyre nagyobb figyelmet érdemlő reziliencia és a fenntarthatóság kapcsolatának tisztázása is. Ez a rendszer az Egyház társadalmi tanításainak – melyek akár a pápai megnyilatkozásokban, akár az MKPK kommunikációjában világosan érzékelhetők - eredményeire alapozva, illetve ugyancsak figyelemmel az Alaptörvény egyértelműen hasonló irányt mutató rendelkezéseire, az emberi méltóságra és a közjóra helyezve a hangsúlyt, a fenntarthatóságot olyan prioritási rendben állítja elénk, amelynek

kiindulási alapja a környezet (Teremtett világ – amelynek tehát önértékéről sem feledkezhetünk meg),az erre épülő, a jól-létet (és nem csupán jólétet!) igénylő társadalomés mindezek eszközeként és nem meghatározójaként, a gazdaság.

Ez a rendszerszemlélet tehát fokozottan igényli az etikai alapokat, illetve az elméleti alapozást egyaránt. A társadalom, így egyebek között a tulajdon felelőssége pedig alaptörvényi kötelezettségként is körvonalazódik, kiemelt figyelmet szentelve a jövő generációk védelmének.

A társadalmi és gazdasági érdekek és értékek alakulása azonban (l. MKPK körlevele a teremtett világ védelméről, 2008 - http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=209 ) a megfelelő állami beavatkozás, kormányzás nélkül nem a kívánt irányba halad, a természetes prioritási rend megfordult, és ez a globális folyamatoktól a helyi folyamatokig igaz. A közvetlen érdekek, a közvetlen haszon elhomályosítja a hosszú távú, az ember teremtésbeli társörökösi mivoltának, a fenntarthatóság alapjának számító jövő generációk védelmének érdekeit, ezért van szükség tartósan az állam fokozott és kifinomult beavatkozására. Ennek révén az elméleti, alapjogi és közgazdasági kutatásokkal való szoros együttműködés is alapvető szükséglet, az állam gazdasági szerepének változásai, a gazdasági folyamatok értékelési rendszerének megújítása igénye (egyebek között nem feledkezhetünk meg arról, hogy a GDP idejétmúlt, nem tükrözi a tényleges társadalmi hasznosságot – éppen ezért emlékeztet a Vatikán folyamatosan arra, hogy a legfontosabb értékek nem minősíthetők  gazdaságossági, piaci alapon, stb.) terén, kiegészítve természetesen a közjogi szerepvállalás más területeivel.

Mindez azonban az állami szerepvállalás eszközrendszerének megfelelően súlyozott kialakítását igényli, ahol a hagyományos, közvetlen eszközök mellett az önszabályozásra, az önkéntességre és a gazdasági eszközök fokozott bevonására nyílik egyre nagyobb igény, miközben természetesen a hagyományos, a közigazgatás közvetlen beavatkozásán alapuló eszközök is további erősítésre várnak (ellenőrzés, szankció, stb.). Ez más szempontok szerint a jogelmélet vagy közigazgatás által is említett 'jó kormányzás' (good governance) vagy megfelelő jogi szabályozás (better regulation) irányokkal való meghatározó jelentőségű együttműködésben is meg kell nyilvánuljon.

Az eszközrendszer ilyetén komplexitásának megteremtése, illetve a környezeti szempontok más, különösen a gazdasági szempontok közé integrálása elviekben megalapozott, a jogi intézményrendszer előnyeit és hátrányait feltáró megközelítés nélkül nem hozhat megfelelő eredményt. Mindehhez a már említett belső kooperáció mellett a fokozott európai és nemzetközi együttműködés és az ebben megjelenő hazai szerep erősítése is nélkülözhetetlen – gondolhatunk egyebek között e téren a 'fenntarthatóság', különösen a fenntarthatóság joga számos kérdést felölelő területén folyó nemzetközi kutatásokkal való együttműködésre.

A fenntarthatóság nemzetközi eredetű és nemzetközi kötelezettségvállalásokhoz erőteljesen kapcsolódik, ezen felül azonban különösen az EU szempontok beillesztése kiemelkedő jelentőségű, annak tudatában, hogy az EU jog a Bizottság értékelése szerint (2007) a nemzeti környezeti jogalkotás tagállami szinten legalább 80 %-át – hazánk esetében azonban ennél is többet - befolyásoló tényező, a környezetvédelemmel kapcsolatos esetek az Európai Bíróság ítélkezései gyakorlatának negyedét adják, így mindezek vizsgálata a fentieken túlmenően is számos általános következtetésre ad alkalmat az uniós jog tagállami, hazai érvényesülése tekintetében, amelynek révén az EU jog közvetlen hatása jól érzékelhető. Így a környezetjog az europaizálódás elsőrendű példájává válik. Ennek egyik gyakorlati eredménye az e téren már eddig is megnyilvánuló, de a jelenlegi kutatási programmal tovább erősödő nemzetközi együttműködés – pl. az un. Avosetta-csoport ( www.avosetta.org ) keretében, annak rendszeres munkamegbeszélései és kapcsolódó kutatási eredményei révén.

A nemzetközi kapcsolatok terén fokozottan törekszünk elsősorban a katolikus egyetemek hasonló kutatásaival való kapcsolatok kialakítására (Louvain, Fribourg, stb.), illetve a régió (Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia) egyetemeihez fűződő szálak szorosabbra fonására, amelynek alapja lehet a már eddig is meglévő közös gondolkodás és már keretek (l. Avosetta, stb.) közötti találkozások.

Feltétlenül említést kell tenni arról, hogy a Jean Monnet programmal való kapcsolat a környezetjogi kutatásban már eddig is meghatározó tényező volt – az EU Környezetjog Jean Monnet tanszéke keretében -, kiemelt figyelmet fordítva az ECJ gyakorlatának leképezésére. A kapcsolat ma pedig – immár Centre of Excellence-ként - egy sajátos területet ölel fel, a környezeti demokráciát, különös tekintettel a társadalmi részvétel elvére és gyakorlatára, amely így szervesen illeszkedik a kormányzás és közjó szélesebb rendszerébe – pl. mint a környezethez való jog megvalósulásának egyik alapvető tényezője. Különösen szerencsés, ha a kutatási programok oly módon találkoznak, hogy azok egymást szervesen kiegészítik és erősítik, miközben mégis jól elkülöníthető területekre vonatkoznak. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a kutatóhely ilyetén minősítése EU-szinten a minőség kiemelkedő garanciája.

Mindezek következtében nem túlzás azt állítani, hogy a PPKE vonatkozó kutatóhelye a közép-kelet-európai régióban meghatározó szerepet szerzett magának, amelyet a jelenlegi program eredményeképpen a kutatás eredményeként angol nyelven megjelenő kötettel tovább erősít, olyan irányt adva a vonatkozó összehasonlító jogi kutatásoknak, ahol az etikai alapok az állami és társadalmi szerepvállalással együttesen jelennek meg.