• Hogyan emlékszik vissza a záróvizsga időszakra, hogyan látja a záróvizsgát a záróvizsgáztató szemüvegén keresztül?
• dr. Pogácsás Anett

A záróvizsga időszak nem csak szellemi, de érzelmi, lelki szempontból is egy leírhatatlanul nehéz, ugyanakkor nagyon szép időszak is egyben. Ezt a szépséget persze nem biztos (nem valószínű), hogy már a vizsgaidőszak közben fel is fedezzük benne.
Ilyenkor érzi a legintenzívebben az ember, milyen közel a cél, amiért évek óta küzd. Az emlékeim természetesen maguk is igen intenzívek - tapintható volt a feszültség az egész évfolyamon abban a néhány hónapban, de semmihez nem hasonlítható sikerélményt is jelentett egy teljesített vizsga: azt az érzést erősítette meg, hogy valóban megdolgoztunk a diplománkért, nem az ölünkbe hullott. Tisztán emlékszem az izgalomra, amivel a záróvizsgáimra érkeztem, de az ünnepélyessége is meghatározó volt, hiszen egy jelentős korszak lezárulását jelentették. A folyosón a kifáradt, az adrenalintól mégis hajtott hallgatók sokszor nem is érzik át azt a - minden nyűgével együtt felemelő - helyzetet, hogy ezekben a napokban az utolsó kilométereket futják a diplomáig vezető ultramaratonban. Ez az érzés akkor is megtalál már a folyosóra érkezve, amikor immár a záróvizsgabizottság egyik tagjaként jelenek meg egy-egy nagy napon. A kérdező szerepében kicsit úgy érzem magam, mint a pálya szélén álló szurkoló, aki együtt izgul és örül a célbaérőkkel, és végtelenül büszke is rájuk. Kívánom, hogy minden épp most a célegyenesbe forduló végzősünk sikerrel küzdje le a saját akadályait, és merítsen erőt és hitet ahhoz, hogy egy kis egészséges izgalommal, de a helyén kezelve fusson neki egyetemi évei utolsó szakaszának!