Hogyan gondol vissza a mostani szervező az egykori OTDK-s szerepléseire, milyen emlékeket idézett fel benne a verseny, illetve miben különböztek az akkori OTDK-k a mostanitól?
A most záruló OTDK után a fenti kérdés megfogalmazása nélkül is eszembe jutott a 10 évvel ezelőtti első OTDK-m, amelyen hallgatóként vettem részt. 2008 tavaszán Hajas Barnabás tanár úr alkotmányjog szemináriumán ültünk Ráth Olivér tanár úrral, és én óra után odamentem Hajas tanár úrhoz azzal a szándékkal, hogy OTDK-zni szeretnék. Erre ő odafordult Olivérhez és egyszerre mondta mindkettőnknek, hogy épp most ajánlott egy jó témát Olivér figyelmébe, írjuk meg ketten. Mire visszakérdeztünk, hogy olyat is lehet? A többi pedig már történelem.
Emlékszem arra, milyen izgalmas és jó élmény volt közösen megírni a dolgozatot, ötleteket adni egymásnak, inspirálni a másikat. A 2009-es OTDK-ra való felkészülés viszont még teljesen más volt, mint ma. Most – immáron 2015 óta – több közös kihelyezett tréninget is tartunk a hallgatóknak, emellett minden héten találkozunk velük a tanszéki TDK keretében, és a felkészítés mellett igyekszünk csapatot is építeni. Legutóbb Bánkon Varga Zs. András prodékán úr azt mondta: „Most Bánkon dobog a Pázmány szíve.” A mostani hallgatók tehát közösen, együtt, csapatként készülnek.
A 2009-es OTDK előtt még mi egyénileg gyakoroltunk: mini tréningeket tartottunk magunknak, amihez már akkor csatlakozott Varga Ádám tanár úr is, akivel később a 2011-es OTDK-n közösen írtunk dolgozatot, és lettünk I. helyezettek. A 2011-es OTDK Pécsen volt, egy héttel a polgári jogi záróvizsgám előtt. Bár nagyon izgultunk a záróvizsgák miatt is, viszont az a három nap teljesen az OTDK jegyében telt. Meghatározó élmény volt számomra, amely azóta is végigkíséri az életemet.
A diploma megszerzését követően ezért egyértelmű volt számunkra, hogy Schanda Balázs professzor úr támogatásával és egyetértésével kialakítjuk a Közjogi TDK műhelyt, ahol közösen készülünk fel a hallgatókkal minden egyes OTDK-ra. Ez 2011 ősze óta töretlenül működik, és azt gondolom, hogy ez a csapatmunka a siker titka. Közösen, egymással megosztva a tapasztalatokat, a tudást. Így lehetünk sikeresek.
