„Éppen ma ötszáz éve született meg a királyi megerősítés Werbőczy Hármaskönyvére, ami az elmúlt évtizedek során kapott sok hideget, meleget – talán az elmúlt kétszáz évben inkább több hideget kapott, mint meleget" – vezette be Schanda Balázs prodékán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tripartitumra emlékező konferenciáját november 19-én.

Schanda Balázs ennek ellenére mégis Hóman Bálintot idézte: "A politikai nemzetet összetartotta, ez a Hármaskönyv nagy érdeme; a népet kettészakította, ez nagy vétke...", ugyanakkor Werbőczy kapcsán megjegyezte, hogy "... valóban nincs ember, aki a nemzet életére oly hathatós befolyást gyakorolt volna, mint ő."

Az egész napos, több szekcióülésre bontott rendezvény csak részben reflektált a múltra, hiszen a Hármaskönyv kapcsán a magyar jog jó néhány aktuális kérdéséről is szót ejtettek: olyan helyzetbe kerül ma sok szempontból egy európai állam, hogy olyan jogot kell alkalmaznia, amit már nem saját maga alkotott.

Ugyan mire taníthat egy feudális rendet tükröző joggyűjtemény? - vetette fel a kérdést Darák Péter, a Kúria elnöke:
„Számunkra a fellapozás legkézenfekvőbb indoka lehet, hogy Werbőczy életútja szorosan kapcsolódik a bírói státushoz, a bírói léthez." Grosschmid Bénit idézte: „A Hármaskönyv minden egyes jogszabályi rendelkezése szoros kapcsolatban áll a független magyar állam eszményével. Hogy Magyarországot nem lehetett beolvasztani az osztrák császárságba, azt jelentős részben a Hármaskönyv-beli jogintézmények kidolgozottságának, jogtudat-formáló erejének köszöni."
Hogy a Hármaskönyvet a feudális alapok ellenére nem dobhatjuk ki, azt legjobban az mutatja, hogy egyes fontos magánjogi jogintézményei a polgári Magyarországon is tovább éltek.
„Werbőczy Istvánnál mindig tetten érhető az a szemléletmód, hogy a jogot morális kérdésnek tekinti, és a morális nézőpont soha nem szakítható el az ítélkező bíró Werbőczy személyétől" – mondta a Kúria elnöke.

A Kar alapító dékánja, Zlinszky János kiemelte: „Ez a könyv nem azért készült, hogy a magyar jogviszonyok közé behozza a ius commune europaeum-ot, hanem hogy a magyar jogszokás sajátosan magyar elemeit a közös európai jog mellé állítsa. Nem beléolvasztani, hanem melléállítani és szembeállítani akarta a magyar szokást éppen azért, mert az abban a helyzetben volt, hogy megkérdőjeleződjék."
Éppen a jogi hagyomány a rögzítettsége, és bírói gyakorlatként való továbbélése vezetett oda, hogy még a XVII. században is volt a magyar ellenállásnak annyi ereje a birodalmi uniformizáló törekvésekkel szemben, hogy a beolvasztást a magyar viszonyokban nem lehetett teljesen megvalósítani –szűkre szabott, mégis létező különállást tartottak fenn az országnak.
„Werbőczy Hármaskönyve nem emelkedett törvényerőre, bírói gyakorlatként maradt fenn, és a bírói szokás erősebb volt, mint az uralkodók dekrétumai – a dekrétumot könnyű volt kicserélni, a szokást nehéz" – mondta a volt alkotmánybíró.

Grosschmid Bénit idézte Lábady Tamás címzetes egyetemi tanár is: „Hazánk fennállása a Hármaskönyvön alapszik, mert az egyike azon eszközöknek, amelyet a gondviselés küldött az országnak, hogy azt nehéz idők és századok súlyával szemben a belső feloszlástól és megsemmisüléstől megóvja. Ezáltal válik Werbőczy a magyar jog megmentőjévé, és a magyar jogegység fenntartójává."
Lábady Tamás kifejtette, miként jelennek meg Werbőczy művében a személyiségi jogeszme archaikus előképei: a nemesek minden tekintetű egyenlőségének és szabadsága azonosságának elvében például csírájában jelen van a személyek közötti diszkrimináció tilalma. Werbőczynél továbbá már tisztán megjelent a személyiségi jogsértés magánjogi szankciója, a sértettnek is járó kártérítés.
„Werbőczy a Hármaskönyvben egyáltalán nem volt közömbös és szűkkeblű a személyiségi értékekkel szemben" – mondta a címzetes egyetemi tanár.

Varga Zs. András egyetemi tanár arról beszélt, hogy a Hármaskönyv hatással volt a Monarchián belüli magyar autonómia- törekvésekre, sőt: a Tripartitum szempontokat adhat a magyar autonómia Európán belüli megítéléséhez is.
„Tisztességesen hivatkozhat Magyarország, illetve bármely magyar közösség is az autonómia-igényre, ahogy tisztességesen hivatkozhattunk a Habsburg-házzal szemben is, tudniillik Werbőczy Hámaskönyvében van egy olyan rész, amelyik azt mutatja, hogy a közjogi autonómiák elismerése a régi magyar közjognak belső, nélkülözhetetlen, elidegeníthetetlen része volt – ehhez ragaszkodtunk mindig és ehhez, mint - ha úgy tetszik - a történelmi alkotmány vívmányához jogunk van ragaszkodni ma is."
A Tripartitum székelyekről szólva ugyanis megemlíti: teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek, a régi szokás alapján részesednek és osztozkodnak egymás közt- és ez a minta nem csak jogtörténeti jelentőségű, hanem jelen korunk egyik neuralgikus kérdésében, az autonómia törekvéseknek, illetve a határos államok közötti közösségeken belüli autonómia kérdésében is segítséget nyújthat.
„Magyarország a Hármaskönyv keletkezése idején egységes állam volt, ennek része Erdély - mégis, az egységes királyi főhatalom ellenére a székelyek külön jog hatálya alá tartoztak, amely különbözött az ország közös, így a nem székely erdélyi jogalanyokra vonatkozó törvényeitől. Egyedi következtetés, hogy ez a saját jog több, mint a helyhatóságok, így az erdélyi vármegyék helyi joga - így nem kiegészíti, hanem helyettesíti az ország más részein, más jogalanyokra vonatkozó, hatályban lévő közjogot. Ez sokáig így is maradt."
A Tripartitum tanulsága, hogy az ország éppen meglévő egységét nem veszélyeztette a székelyeknek a közös jogtól eltérő szokásrendje, ami csak rájuk vonatkozott. „Mai megfogalmazásban tehát azt mondhatnánk: az ország szuverenitását, területi integritását egyáltalán nem sértheti - nem sérti - az, hogy egy bizonyos területnek autonómiája van, és az autonómián köz-, esetleg magánjog alapul."
„Mindez az államok fölött álló magasabb, nagyobb közösségekre is igaz - ha úgy tetszik, akár az Európai Unióra is: az Európai Unió létét, jogrendjének primátusát ugyanis nem sérti a tagállamok közjogi sajátossága, alkotmányos identitása. Sőt: amint a székelyek esetében szorosan összekapcsolódott az autonómia és a királyhoz fűződő hűség, az Európai Unióhoz való közösségi hűséget is erősítheti a tagállamok – így akár Magyarország – közjogi autonómiája, alkotmányos identitása" – zárta a konferencia plenáris ülését a Varga Zs. András.

(G.D.)