Kedves Pázmányosok!
Egy nagyszerű lehetőségről, és egyben hatalmas élményről szeretnék Nektek röviden beszámolni: az egyetem révén
2 hetet tölthettem a nyáron Dél-Koreában, Szöulban,
a SeoulTech egyetemen, egy koreai nyelvtanfolyamon.
Előzmények
A tavasz során olvastam a Külügyi Iroda értesítését, miszerint egy fő részt vehet a programon, amely során a repülőjegy kivételével minden költséget – így a szállást (a kinti egyetem kollégiumában), a kinti programokat, az étkezést, a nyelvórákat – a kinti egyetem vállalt. Mivel mindig is érdekelt a keleti kultúra, egy remek lehetőségnek tartottam a programot. Habár előtte sosem tanultam koreaiul, a program pont az olyan kezdők számára készült, mint amilyen én is voltam, így egyáltalán nem okozott problémát, hogy nem ismertem a nyelvet. Ahhoz, hogy valaki részt vehessen a programon, egy pályázatot kellett beadnunk, amely tartalmazott egy önéletrajzot, motivációs levelet, nyelvvizsga bizonyítványokat, tanulmányi eredményt, versenyeredményeket, hallgatói közéleti tevékenységet, illetve egyéb szakmai eredményeket, tevékenységeket. A pályázatok közül egy pontrendszer alapján a legmagasabb pontszámot elérő hallgató került „nominálásra" az egyetem részéről. Ezt követően egy második válogatás következett, amelyet a kinti egyetem bonyolított le a partneregyetemek által „nominált" hallgatók közül (egy egyetem 3 főt küldhet összesen, de a résztvevők száma limitált, így sajnos nem juthat ki minden „nominált" hallgató). Itt a személyes adatokon kívül egyedül a tanulmányi átlagunkat kellett megadnunk. Mi alapján történt a kiválasztás? Nem tudjuk, szerencsére mi mind a hárman - egy-egy fő a BTK-ről, az ITK-ról és a JÁK-ról - sikeresen továbbjutottunk, és így egy eszméletlen kéthetes kaland részeivé válhattunk.
Kalandok Dél-Koreában
Július 13-án, szombaton kellett érkeznünk. A szombat, a vasárnap, illetve mindennap este, a délutáni szervezett program után szabadidő volt. A program két hete (hétfőtől péntekig) során minden egyes nap délelőtt három koreai nyelvórán vettünk részt.
Délután a kinti egyetem szervezői, illetve önkéntesei (mint nálunk az Erasmus Tutorok/Tutorok) valamilyen kulturális programot szerveztek számunkra:
csapatépítő játékok, Changgyeong Palota, egyedi pecsétkészítés, koreai ételek készítése és kóstolása, Railbike - kirándulás, koreai filmnézés, KPOP tánctanulás, Koreai Háborús Emlékmű és Múzeum, maszkfestés és tradicionális tánctanulás.
Az utolsó délután diplomaosztónk volt, ugyanis számot kellett adnunk a két hét során szerzett nyelvismeretről. Természetesen a tanáraink is tudták, hogy a programnak legalább annyira célja más nemzetiségek és kultúrák megismerése, városnézés, világlátás, szórakozás, mint a nyelvtanulás, így a vizsgát egyáltalán nem úgy kell elképzelni, mint egy egyetemi büntetőjog vizsgát. Ettől függetlenül nagyon kellemes dolog, hogy az embernek ennyi program mellett is sikerül letennie a vizsgát egy olyan nehéz nyelvből, mint a koreai.
A koreai konyha
A koreai konyha szenzációs! Minden csípős és egy kicsit édes. Illetve majdnem mindig van egy kis rizs: a két hét során ettem rizst levesben, főételben, desszertben, sőt italként is fogyasztottam. Az egyetem menzáján étkeztünk, reggeli, ebéd és vacsora is biztosítva volt – hétvégén is. Minden étkezés rendkívül bőséges és nagyon finom volt. Reggelinél lehetett választani, hogy koreai reggelit szeretnénk, ami mindig más volt, vagy európait, ami pirítósból, sült tojásból, müzliből, ízesített tejekből, lekvárból, illetve salátából állt. Ezen kívül a SeoulTech rendkívül nagylelkű volt a résztvevőkkel: bármilyen délutáni programra mentünk, valamilyen üdítővel, csokikkal, gyümölccsel, fagyival ajándékoztak meg minket. Ezen kívül Koreában nagy hagyománya van a közös étkezésnek, a barbecuenak – egy nagy közös tányéron főzés, majd kis tányérokba mindenki annyit szed magának, amennyit megkíván. Az önkénteseknek hála ezt is sikerült megtapasztalnunk, ugyanis egyik este elvittek minket egy remek étterembe.
Legjobb élmény
Ha egy legjobb élményt kellene kiválasztanom, nem tudnék dönteni.
87 diák 24 különböző országból
Fantasztikus embereket ismerhettem meg a világ minden tájáról, külföldi barátokra tettem szert és általuk bepillantást nyerhettem más kultúrákba is. Emellett egy, az európai világtól nagyban eltérő, ámde annál érdekesebb nemzetet és kultúrát ismertem meg Szöulban. A SeoulTechnek köszönhetően nemcsak a kötelező látnivalókat fedeztük fel, de a koreai hagyományokat is, a nyelvórákon pedig kimondottan az alapvető kommunikáció elsajátítása volt a cél, így képesek voltunk a boltokban koreaiul köszönni, alapélelmiszereket vásárolni stb. Tényleg leírhatatlan, mennyi mindent megtett a szórakozásunk érdekében a kinti egyetem – annyi mindent kitaláltak számunkra, hogy ha csak a kötelező programokon vettünk volna részt, akkor is életre szóló élményben lett volna részünk.
Mindezek mellett két fantasztikus embert ismerhettem meg a másik két Pázmányos személyében!
.jpeg)
Habár a kinti egyetem szándékosan különböző csoportokba osztotta az egy országból érkezőket, Mercédesszel és Renivel szabadidőnkben sokat voltunk együtt.
Az egyetemnek van saját boltja, étkezője, kollégiuma, színházterme, kávézója, tava (és még két macskája! is). A campus olyan nagy, hogy nem lehetett lefotózni. Végezetül, a teljesség igénye nélkül néhány kép Szöulról:
