Bevezető beszédében Kuminetz Géza rektor atya Kornis Gyula filozófus, egyetemi tanár szavaival arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen is az ideális tudós személyisége?

„A vérbeli tudós elme egyesíteni tudja magában a szemléletes gondolkodásnak és a fantáziának a mélységekbe ragadó intuitív erejét, az elvont gondolkodásnak az absztrakció szárnyán magasba törő lendületét, s a nagy, átfogó egészben való gondolkodás képességét. Az ilyen elme éles, azaz gyorsan megpillantja a különbségeket, és mély is, mert rögtön meglátja az egymástól elütő dolgok közti sorshasonlóságot. Ez az elme mindent elemeire tud bontani, és mégis egészben lát. Bár gyorsan és biztosan idézi fel tapasztalatait, nem bénítja önállóságát az emlékezet öröksége, mivel a meglevővel szemben teremtő szelleme addig ismeretlen viszonyokat pillant meg, és így újat alkot.
Az ideális elme értelmi ingerelhetőségi küszöbe alacsony, vagyis önként és gyorsan gondolkodik tovább, de emellett a tárgyat sok oldalról meg is forgatja, vagyis alapos és tartós gondolkodó. A gondolatok szívós logikával való rögzítésében és sokoldalú csiszolásában statikus, de az új összefüggések hirtelen meglátásában, a kutatás előretörő lendületében dinamikus.
A külső tényeket híven tiszteli és becsüli, mint az extrovertált karakter, de belülről kialakított eszméi szerint rendezi és rendszerezi azokat, mint teszi azt az introvertált személyiség.
A romantikus gondolkodó szangvinikus vérmérsékletével gyorsan alkot, belátásait szuggesztív erővel terjeszti, de egyúttal a klasszikus kutató flegmatikus hidegségével mindent aprólékosan megvizsgál és tárgyilagosan bírál. A következményeket végül alaposan végiggondolja, állításait szigorúan bizonyítja."

Rektor atya arra hívta fel az avatandó doktorok figyelmét, hogy

az igazság kutatásának és oktatásának szolgálata tegye alázatossá, önzetlenné őket, ebbéli munkálkodásuk járuljon hozzá személyiségük valódi kibontakoztatásához, „mert a tudományos műnél egy értékesebbet ismer a mi mesterünk és Egyházunk: a tudós tisztává lett szívét, az isteni és az emberi erények hősies gyakorlóját, aki nemcsak a tudományok, hanem az emberi szív, saját szíve várának meghódításában is nemes harcosnak bizonyul".

Ezt követően az egyes karok vezetői szóltak a jelöltekhez. Hidas Zoltán, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánhelyettese Max Weber gondolatát idézte, aki A tudomány mint hivatás című művében így összegez: „...munkához látni s megfelelni »napjaink követelményének« – emberileg és szakmailag egyaránt".
A régebben szellemtudományoknak, ma inkább kultúrtudományoknak nevezett területek értelmezése közös hermeneutikai feladatot feltételez. „A világból kibetűzhető értelmet keresi az ember", majd utalt Nicolaus Cusanus Tudós tudatlanság című munkájára.

A kutatókat, tudósokat mindig is gyötörte a „tudós tudatlanság", de ez a gondolat egyben segítheti is a tudós elmét a világban fölismerhető értelem következetes keresésében.

A Jog- és Államtudományi Kar szeptemberben kezdte meg huszonötödik tanévét – kezdte beszédét Szabó István dékán. A hagyományokra irányította a figyelmet. Az alaki jogfolytonosság többször megszakadt ugyan a magyar történelemben, az anyagi jogfolytonosság azonban a szellemi örökség őrzését és továbbvitelét jelenti. Ez jellemzi a Pázmány Péter által 1635-ben alapított katolikus egyetemet is. „...az Alaptörvény is utal a történeti hagyományra: minél több a törés, annál erősebbnek kell lenni a szellemi kapcsolatnak."

Azok a törések, amelyek a Pázmány alapította egyetem életében bekövetkeztek – folytatta a dékán –, „még inkább köteleznek minket arra, hogy az anyagi jogfolytonosságot, a szellemi örökséget megőrizzük.

Pázmány katolikus volt, tudós volt, magyar volt – ezeket a gondolatokat mindig a szívünkbe kell zárni."

Szabó István emlékeztetett arra, hogy az új doktorok az avatással a diák státuszából átlépnek a tudomány világába.

Az Információs Technológiai és Bionikai Kar dékánja, Iván Kristóf idézte a tanévnyitón elsőéveseknek mondottakat: „A mi tudományterületünk igen gyorsan változik, ami azt jelenti, hogy nagy a verseny."A PhD elnyerése a kiemelkedő tudományos teljesítmény ünneplése. „Magyar egyetemként világviszonylatban is komoly eredményeket tudunk elérni. Végzett doktoranduszaink a legkiválóbb helyeken folytathatják pályájukat, akár külföldön, akár idehaza.

S örömmel gondolok arra, hogy akik külföldi laboratóriumokba, kutatóintézetekbe kerülnek, előbb-utóbb vissza fognak térni, s a világ más tájain öregbítik az egyetem hírnevét."

A következő jelölteket avatták doktorrá karunkról:

Baranyai Gábor

Kurunczi Gábor

Továbbá: Bárdos Dóra, Dóbék Ágnes, Fejes János, Huszthy Bálint Benedek, Juhász János, Keglovich Rita, Kovács Eszter, Kuffart Hajnalka, Leelőssyné Tóth Eszter, Miklósvölgyi Zsolt József, Mikola Orsolya, Stubendek Attila, Szalkai Sándor Imréné, Szücsi Frigyes, Tisza Dávid, Varró Annamária, Veres Zoltán és Yang Zijian Győző.

Habilitációs oklevelet vett át karunkról:

Schlett András

Továbbá: Adorjáni Zsolt, Cserey György, Földesy Péter, Hász Erzsébet, Pócza Kálmán, Szigetvári Tamás és Vörös István.

Forrás: PPKE központi honlap

Képek: PPKE VM Stúdió