Az öt kategóriában meghirdetett versenyre több mint kétszáz pályaművet küldtek be a hazai felsőoktatásban részt vevő csapatok és egyénileg induló hallgatók. A verseny keretében az MNB Oktatási Klub arra hívta fel a pályázókat, hogy olyan rendkívül fontos kérdésekről gondolkodjanak mint a fenntartható nyugdíjrendszer, a hazai demográfiai krízis, vagy egy a jelenleginél jobban működő felsőoktatási rendszer. Az írásbeli fordulóra beérkezett pályaműveket egy legnevesebb hazai szakembereket is tömörítő bizottság bírálta el, amelyet a szóbeli döntő követett.
Dr. Holtzer Imre Gábor gyermeket vállalni nem kívánó egyetemista és egyetemet végzett nők gyermekvállalási hajlandóságát kutatta.
A versenyről és a kutatás eredményeiről alább olvashatunk.
„A kutatás során 2 kérdőívet készítettem. Az egyik azt vizsgálja, hogy miként viszonyulnak a hazai egyetemista és egyetemet végzett nők magához a gyermekvállaláshoz (szeretnének-e, ha igen hányat, mi motiválja, mi hátráltatja őket a terveik megvalósításában). A minta 700 fő volt. A második kérdőív azt vizsgálta, hogy mi teszi boldoggá az egyetemista és egyetemet végzett nőket. A minta 1000 fő volt. Itt számos tényezőt értékelhettek a kitöltők, ahol a gyermekvállalás egy tényező volt a többi nem-materiális és materiális tényező között.
A kutatás eredménye alapján - összefoglalva - arra a megállapításra jutottam, hogy
a gyermeket vállalni nem kívánó nők körében a legjelentősebb tényező
a szabadság és függetlenség iránti vágy.
Ha feltesszük a kérdést, hogy az idő, a pénz vagy az értékekben bekövetkező törés-e a gyermektelenség oka, azt láthatjuk, hogy ezek és sok száz más tényező együttesen hatva befolyásolja a kérdést. Nem lehet tehát kizárólag az anyagi támogatásokra koncentrálva megoldani a gyermektelenség problémáját. A családpolitika eszköztárán keresztül juttatott anyagi támogatásokat azonban meg kell különböztetnünk a tényezők nagyobb körét magába foglaló anyagi tényezőktől, amelyek a függetlenséggel karöltve hatalmas súllyal bírnak a gyermektelenség kialakulásakor. Míg a családtámogatások egy dinamikus állami juttatást, addig az anyagi tényezők egy statikus állapotot jelentenek. Úgy vélem, hogy míg a gyermektelenség melletti döntés során az első pozitív befolyása mérsékelt, addig utóbbi negatív hatása kiemelkedő. A gyermektelen, gyermeket vállalni nem kívánó nők esetében a gyermekvállalási hajlandóság növelésére koncentráló állami támogatások hatástalanok maradnak, hiszen azok anyagi jellegüknél fogva nem nyújtanak valós motivációt az igények megváltoztatásra, illetve nem jelentenek megoldást a nem anyagi tényezők által okozott hatások eliminálására. Álláspontom szerint a gyermeket vállalni nem kívánó nőkre csak a szegénységtől való félelem, mint gyermektelenségi ok esetén van hatása – a kiszámíthatóságot elősegítő – anyagi támogatásoknak, míg a három gyermektelenségi ok mindegyikét befolyásolják anyagi tényezők. Ha a gyermek érkezését a munkavállalás szempontjából kárként definiáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy a jelen rendszer csak a nő elmaradt fizetését kompenzálja, és nem nyújt ellentételezést a másik két kárfajtára. A közösség szempontjából jelentős előrelépést jelentene, ha a fent idézett 30 %-os gyermektelenségi arányt el tudná kerülni, és azok körében, akik e csoportba eshetnek, legalább egyetlen gyermek világrahozatalát elősegítené. Ehhez azonban a népesedéspolitikának az egyetlen gyermek megszületését is támogatnia kellene, hiszen az első gyermek jelenti egyúttal a legnagyobb terhet is, a szülők ekkor veszítik el ugyanis a legkiemeltebb figyelmet kapó függetlenségüket. A szabadság iránti vágy és az anyagi tényezők igen nagy szerepet kapnak a kitöltők boldogság- és elégedettségérzésében, míg a gyermekvállalás a középmezőnyben marad."
