Milyen szimbólum számodra a TDK?
Számomra a TDK annak a „plusznak" a szimbóluma, amit mindenki emleget, ha az egyetemi évekről van szó. Mindig halljuk, hogy ezekben az években minél nagyobb kanállal kell „enni" az egyetemi életet, kihasználni a felkínált lehetőségeket. Szerintem a TDK-n, OTDK-n való megmérettetésnél jobb példa erre nincsen a tudományos „plusz" tekintetében.
Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz?
A 2019-es OTDK-n is indultam, akkor részben azért, mert úgy gondoltam (és ma is úgy gondolom), hogy mindenképp részt kell vennem azon az OTDK-n, amelynek a Pázmány ad otthont, hiszen ilyen alkalom csak 18 évente van. Akkor tetszett meg az OTDK világa. Tudtam, hogy még az idei OTDK ideje alatt is hallgató leszek, így nem is volt kérdés, hogy az idei versenyen is indulni szeretnék.
Hogyan választottál témát, mivel foglalkoztál végül?
A témára a 6 hetes szakmai gyakorlatom alatt hívta fel a figyelmem Dr. Kompagne Hajnalka, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda egyik (biotechnológiai találmányokkal foglalkozó) szabadalmi ügyvivője. Ő mondta, hogy a laws of nature probléma néha már szembejött vele mindennapi munkája során, és érdemes lehet ezzel bővebben foglalkozni, mert alig van róla magyar szakirodalom.
Milyen volt a felkészülési időszak?
A dolgozatomat főként nyáron írtam meg, szeptembertől a konzulensemmel, Dr. Ujhelyi Dávid tanár úrral egyre gyakrabban konzultáltam, és közösen készültünk a szóbeli előadásra. Amikor kiderült, hogy továbbjutok az OTDK-ra, nagyon örültem, de azt is tudtam, hogy a munka nem ért véget. Idén – rövid szünet után – belevetettem magamat a további szóbeli készülésbe, amelyben nagy segítségemre voltak immár a Kar további oktatói is, különösen Dr. Pogácsás Anett tanárnő és Dr. Papp János tanár úr, akik a heti TDK-ülésen segítettek nekem és számos hallgatótársamnak a készülésben. Ez nagyon sokat segített.
Mi volt a legnehezebb pontja a kutatásnak, a készületnek?
Talán az, amikor a kezdeti lelkesedésből megírt részek után rádöbbentem, hogy még mennyi minden hiányzik a dolgozatból, és el kellett kezdeni szisztematikusan kutatni olyan, a logikus felépítéshez, a dolgozat teljességéhez szükséges adatokat, fontos bírósági döntéseket, amelyeket néha csak több napos eredménytelen kutatás után találtam meg.
Milyen volt a verseny, hogy érezted magadat közben?
Mivel ott voltam versenyzőként a 2019-es OTDK-n is, van összehasonlítási alapom. Sajnos az idei verseny hangulatát kevésbé tudtam átérezni a lakásom csendjéből, mint amikor egész nap a Pázmányon voltam, amely megtelt számomra ismert és korábban ismeretlen oktatókkal, hallgatókkal, érdeklődőkkel. Ennek ellenére minden elismerésem a szervező Debreceni Egyetemnek, szerintem a körülményekhez képest kihozták a maximumot a versenyből.
Követted élőben az eredményhirdetést? Hogyan reagáltál, mikor megtudtad, hogy milyen díjakat kaptál, és hogy te érted el az OTDK teljes Jog- és Államtudományi Szekciójában a legjobb pontszámot?
Igen, követtem. Nekem nagy könnyebbség volt, hogy passzív résztvevőként tudtam meg az eredményeket, mert így senki sem látta a döbbenetet a tekintetemben... Nagyon örültem, egyáltalán nem számítottam rá.
Mi a legnagyobb tanulság számodra a TDK-s időszakból?
Az, hogy magabiztosnak kell lenni.
Nem szabad azon gondolkozni, hogy vajon a téma tetszeni fog-e az elbírálóknak (én ugyanis végig attól tartottam, hogy egy ennyire Egyesült Államok-centrikus dolgozat, mint az enyém, nem nyer pozitív visszhangra), elég jó-e a dolgozat, eléggé ért-e az írója a tárgyához. A válaszra végül mindhárom esetben igen lesz a válasz, ha elég energiát fektet bele az ember.
Mi a legszebb élményed az egész OTDK-val kapcsolatban?
Talán az, amikor a prezentációm befejezése után megnéztem, hogy kik vannak újonnan csatlakozottként jelen a tagozatomban (az online rendszerben a prezentálás közben nem látni a képernyőn, hogy kik vannak ott), és számos ismerős nevet láttam. Nagyon jól esett, hogy csak az én előadásomra beléptek a tagozati ülésre és meghallgattak.
Mit üzennél azoknak, akik nem hallottak még az OTDK-ról vagy még nem biztosak benne, hogy szeretnének belevágni?
Azt, hogy mindenképp vágjanak bele, legkésőbb akkor, amikor úgyis hamarosan meg kell írni a diplomamunkát. Ha ennek megírását nem halasztják az utolsó percekre, hanem megírják negyedév után, nyáron, onnan már csak pár lépés a TDK-n indítani a dolgozat egy rövidített változatát. Ha pedig valaki vállalkozó szellemmel már korábban indul, tegye meg harmadévben, és akkor még ha csak „bontogatja is szárnyait" azon az OTDK-n, ötödévben sokat fog nyerni a korábban szerzett személyes tapasztalatokból.
