Mikor végzett itt nálunk, mi jellemezte akkor a Pázmány jogi karát? Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?

Hihetetlen, de már lassan 10 éve diplomáztam. Egy remek, összetartó, folyamatosan fejlődő, változó egyetemi világ tagja voltam, ahol az innovatív ötleteink mögé mindig találtunk támogató oktatókat. Imádtam nyüzsögni, szervezkedni, a kötelező kurzusokon felül is aktívkodni, akár kutatások, (O)TDK-k, akár egyéb tevékenységek révén.

Tanulmányai alatt az Ítélet főszerkesztője volt. Mit vitt magával ezen időszakból, feladatkörökből? Ma is hasznosítja az itt kamatoztatott újságírási készségeit?

Az Ítélet adott egy életérzést: az alkotás, koordinálás, csapatmunka és csapatszellem örömét. Ezt a közösségérzést szenvedélyesen szerettem és minden munkám során keresem is. Közben még a magyar uniós soros elnökség során kiválasztottak ún. Fiatal Európa Szerkesztőjének, melyben kamatoztathattam az újságírási készségeimet, de úgy gondolom, jogászként ez azért alapvetően szükséges.

Mesélne egy emlékezetes történetet hallgatói éveiből?

Nem meglepő, hogy alapvetően ez is az Ítélet-hez (is) kötődik: a kis szerkesztői csapattal kiválasztották az Ítélet-et a Pro Sperare díjra, melynek díjkiosztójára együtt mentünk el, hiszen a siker közös munka eredménye volt. Illetve ennek keretében ismerkedtem meg férjemmel is.

De mindemellett felejthetetlen élmény volt az is - hogy legyen az embernek mit mesélni az unokáinak -, amikor még első évesen úgy éreztem, hogy kell a puska, biztos, ami biztos. Így kb. ingujjba rejtve próbáltam erősíteni ismereteimet, mire a nyári melegben vizsga közben kinyitották az ajtót, huzat lett, s a többi pedig ki lehet találni...

Melyik oktató volt a legnagyobb hatással Önre egyetemi évei alatt?

Egy oktatót, professzort nem is lehetne kiemelni. Anno én a szellemisége miatt csak a Pázmányra jelentkeztem, s ebben nem is csalódtam. Volt szerencsém ismerni azokat professzorokat, alapítókat, akik kijelölték az irányt, melyet a fiatal kollegák folytattak és folytatnak mind a mai napig. Ezeket az értékeket és gondolatokat nagyon jól összegzi az Ítélet egyik, különszáma (XIV. évf. 6. szám), ahol a professzor emeritusok, úgy mint Zlinszky János, Péteri Zoltán, Bánrévy Gábor, Radnay József, Kilényi Géza, Varga Csaba mellett készítettünk interjút a fiatalabb kollegákkal, többek között Patyi Gergellyel, Ujvári Ákossal, Ádány Tamással, Bárándy Gergellyel, Békés Ádámmal, Gyeney Laurával, Komáromi Lászlóval, Móritz Balázzsal, Hajas Barnabással, Halász Zsolttal. Átlapozva ezt a számot, s a bevezető gondolatokat, anno is azt írtam, hogy "meminisse iuvabit", vagyis, hogy jó lesz egyszer emlékezni a régi dolgokra is.

Mivel foglalkozik mostanában? Mik a jövőbeli tervei?

Istennek hála imádom a munkám: egy multinál dolgozom, állandó pörgésben, ami lételemem. De nyártól majd kicsit alakul a prioritás, mert kislányunk lesz, úgyhogy a terveim között a cikkírás, illetve a közösségépítés (pl. kerületi szemétszedés, környezetrendezés) szerepel.

Mit csinálna másképp, ha újra ide járna? Mit üzenne a hallgatóknak?

Nem sietnék a diplomaszerzéssel! Kiélveznék minden évet és lehetőséget duplán, mert a diplomaszerzés után ezekre nehezebben van lehetőség.