Hogyan emlékezik vissza a pázmányos évekre?

Életem egyik legjobb időszaka volt. Mind a középiskolához, mind a munka világához hasonlítva szinte teljesen kötetlen időszak volt, ahol hasonló gondolkodású és érdeklődésű személyekkel tudtam eltölteni az időt, és inspiráltuk egymást.

Meséljen egy emlékezetes történetet hallgatói éveiből!

A feleségem megismerése volt a legemlékezetesebb történet a hallgatói éveimből, de ez rajtunk kívül másnak nem jelent sokat. Ehhez az ismerkedéshez az kellett, hogy 12 évvel ezelőtt egy baráti alkalmon, paprikás krumpli készítése közben elkezdjünk beszélgetni arról, hogy ki szereti a történelmet, majd amikor felismertük Kurucz Dániellel egymásban a történelem szeretete mellett az oktatás iránti vágyat, akkor még aznap este lefektessük egy szervezet alapjait, amelynek az első tanfolyamára hallgatóként jelentkezett a későbbi feleségem. A paprikás krumpli nem, de a szervezet létrehozása legalább jól sikerült, a tanfolyam és a gimnazisták Pázmányra csábítása is, hisz a feleségem is a Pázmányra járt utána, sőt még a Gradusnak is tagja, majd az egyik vezetője lett.

Melyik oktató volt a legnagyobb hatással Önre egyetemi évei alatt?

Varga Zs. András és Lábady Tamás. A hatásuk maradandó, Varga Zs. András a közjogi területet szerettette meg velem, ezzel foglalkozom azóta is, de a közjogi jogászok között mindig figyelek és hagyok is teret a magánjogi megoldások és az „élet" széles érvényesülésének.

A Gradus ad Facultatem hallgatói szervezet kezdeti időszakában meghatározó szerepe volt, a második elnöke volt a szervezetnek. Meséljen ezekről az időkről, a hallgatói szerveződés elindulásáról.

Kurucz Dániel barátom keresett meg, hogy más egyetemekhez hasonlóan milyen jó lenne, ha a Pázmányon is működne egy felvételi előkészítő szervezet. Zlinszky Péterrel közösen ötöltük ki ennek működését több mint 10 évvel ezelőtt, ami nagyon nagy munkát jelentett akkor, hiszen „zöldmezős beruházásként" előzmények és minták nélkül kellett felépítenünk egy olyan szervezetet, amely a vezető személyétől függetlenül képes hosszú távon működni. Ennyi év távlatából nyugodtan mondhatom, hogy ez sikerült is. Sok munkába került meggyőzni akkor a kari vezetőséget, hogy másodéves, a gimnáziumot nemrég elhagyott hallgatók képesek lesznek színvonalasan és tartósan működtetni egy tanfolyamot valamint egy önálló hallgatói szervezetet, de Varga Zs. András felkarolta az ötletünket és támogatást nyújtott ebben, amiért azóta is hálásak vagyunk. Bíztunk benne, hogy a Gradus hosszú távon felkarolja a hallgatók azon részét, akik kutatási vagy pedagógiai kihívásokat keresnek, és egy szakmailag is inspiráló közösséget tudunk létrehozni.

Ma is tartja még a kapcsolatot a szervezettel?

Természetesen, bár ennyi évvel a hallgatói múltam lezárása után, már ritkán találkozom a tagokkal. Szerencsére évenként egy banketten szoktak összegyűlni a volt és a jelenlegi Gradusos tagok (amely a COVID miatt sajnos az utóbbi években meghiúsult), valamint tavaly létrehoztuk a Gradus Alma Mater Alapítványt, amely reményeink szerint támogatni tudja programokon keresztül az aktív tagok szakmai fejlődését, valamint a szervezet ötleteit.

Egyértelmű volt, hogy a Pázmányon szeretne tanulni?

Teljes mértékben, más jogi kart nem is jelöltem meg a felvételi lapomon.

Amikor Karunkon tanult, már tudta, hogy hol szeretne majd elhelyezkedni?

Világos volt számomra, hogy közjoggal szeretnék foglalkozni, lehetőség szerint a közigazgatásban. Szakmai gyakorlatomat egy polgármesteri hivatalban (is) töltöttem, ott azonban úgy láttam, hogy inkább a központi államigazgatás nyújt megfelelő szakmai kihívásokat egy jogász számára, így ilyen helyre vágytam. A 2014-ben frissen újraalakult Igazságügyi Minisztériumba egy ajánlással sikerült bejutnom interjúra, ahol azonnal fel is vettek – bár a záróvizsgáimnak csak akkor álltam neki.

Mivel foglalkozik jelenleg az Igazságügyi Minisztériumban?

Jelenleg a közjogi jogalkotásért és a jogszabály-előkészítés összehangolásáért felelős helyettes államtitkár titkárságvezetője / főosztályvezetője vagyok. Ez a terület nagyon pörgős a tárcaszintű koordináció miatt, valamint folyamatos szakmai kihívásokat nyújt a közjogi jogszabályok kodifikációja miatt. Nem várt feladatokat és példanélküli szakmai kihívást jelent továbbá a veszélyhelyzeti jogalkotás is, amely a munkám egy jelentős részét teszi ki mind a mai napig, szerencsére már egyre kevesebb alkalommal. A jogalkotás a jogászi hivatás kivételesen kreatív ágainak egyike, örülök, hogy ezzel tudok foglalkozni.

Mit csinálna máshogy mai fejjel az egyetemi évek alatt?

Semmit. Ha máshogy tettem volna valamit, akkor ma nem az az ember lennék, aki vagyok. Minden, akár tanulással, beszélgetéssel, „közösségi élménnyel" eltöltött idő hasznosítható később is, de ehhez meg kell látni a lehetőséget bennük.

Mit üzenne a mostani hallgatóinknak volt pázmányosként?

Tartsák fenn a Pázmány adta egyedülálló közösséget, mert azt pótolni nem lehet. Emellett tartsanak kapcsolatot a nem szakmaibeliekkel is, mert egy jó jogász szerintem nem kizárólag a szakmájában elmélyülve lesz jó, hanem akkor, ha látja és érti a társadalom működésének minél szélesebb spektrumát.