Kollár Kata az őszi félév Sienai Szent Bernardin Sportösztöndíj egyik nyertese, szívből gratulálunk!

„Amióta ülni tudok, lovaglok"

• Mióta űzi az adott sportot?

Anyukám elmondása szerint amióta ülni tudok, lovaglok, de az első lovastáboromban, ahol már tényleg lovagoltam is, 4 éves voltam. A díjugratást 2015-ben kezdtem, 2016 óta versenyzem.

• Mi a legemlékezetesebb élménye az adott sporttal kapcsolatban?

Rengeteg felemelő élményben volt már részem a lovaglásnak köszönhetően, ezért nehéz egyet választani. Talán az egyik legemlékezetesebb az, amikor az egyik versenyen a bemelegítés alatt csúnyán leestem, mert nem volt meg az összhang az akkori lovammal. Ilyen rettenetes bemelegítésem előtte és utána sem volt, szóval amikor ezt követően bementem a pályára csak azért fohászkodtam magamban, hogy túléljem ezt a 10-12 ugrást. Végül olyan jól sikerült a pálya, hogy 3. helyezett lettem, és egy életre megjegyeztem, amit akkor az edzőm mondott: „Egyszer lent, egyszer fent."

• Mi az, amit kevesen tudnak erről a sportágról?

A díjugratásról és a lovaglásról rengeteg tévhit él az emberekben. Amit talán a legtöbben nem tudnak vagy nem sejtenek, az az, hogy mekkora alázatra van szüksége a sportolóknak. A lovasok ugyanis egy nagyon bizonytalan tényezőhöz vannak kötve, egy állathoz, ami kiszámíthatatlan. Bármikor tehet bármit, és vele is bármikor történhet bármi. A lovak hatalmas gondoskodást és odafigyelést igényelnek, annak ellenére, hogy milyen szívós állatoknak tűnnek kívülről. Azonban, ha kicsit is jobban bekerül ebbe a világba az ember, gyorsan megtapasztalja, hogy ez korántsem igaz. Rengetegszer mondunk le saját igényeinkről és szorítjuk saját magunkat háttérbe lovaink érdekében, hiszen a lovak az elsők, és csak utána következnek a lovasok.

• Mi az, amiben segít a sport a tanulmányai során?

Rengeteg mindenben. Az időbeosztásban, a kitartásban, hogy hogyan tartsak ki mikor minden motivációm elveszni tűnik egy-egy kudarc vagy nehezebb időszak után, a vizsgahelyzetek kezelésében. Ezekre mind a sport tanított meg a hosszú évek során, így könnyebben veszem az ilyen akadályokat az egyetemen is.

• Milyen érzés a Pázmány színeiben részt venni egy sporteseményen?

Egyszerre megtisztelő és jó érzés, valamint nehéz, hiszen mégis az ország egyik legszínvonalasabb egyetemének címerét viselem. A felelősség ellenére büszkeséggel tölt el, hogy az Egyetemen tanulhatok, a közösség tagja lehetek, és ezt a sportomban is képviselhetem.