Sámuel Laura az őszi félév Sienai Szent Bernardin Sportösztöndíj egyik nyertese, szívből gratulálunk!

„A legtöbb, amit a röplabda adott nekem, az maga a közösség."

• Mióta űzi az adott sportágat?

Tulajdonképpen már 10 éves korom óta röplabdázom, kezdetben még csak az iskolai edzéseken vettem részt, de annyira megkedveltem a sportágat, hogy hetedikes koromtól egy egyesülethez igazoltam, hogy kicsit többet és komolyabban játszhassak, versenyeken is részt vehessek.

• Mi a legemlékezetesebb élménye az adott sportággal kapcsolatban?

Nem nevezném konkrét élménynek, de a legtöbb, amit a röplabda adott nekem, az maga a közösség. A régi csapatomból kerültek ki mind a mai napig nagyon közeli barátaim, akikkel rengeteg közös emlékünk van az edzésekről, meccsekről. A röplabda az, ami összehozott minket. De ugyanez elmondható az egyetemről is, az itteni első barátaimat gólyaként a közös röpizéseken szereztem.

• Mi az, amit kevesen tudnak erről a sportágról?

Hogy röplabdás kontextusban a Libero szó nem egy pelenkamárkára utal, hanem egy posztra. :) De komolyra fordítva a szót, talán az nem annyira köztudott, hogy a röpiben mennyire fontos a stratégia: minden játékosnak pontos helye és feladata van a pályán, semmi sem véletlenszerű.

• Miben segít a sport a tanulmányai során?

Lehet nem hangzik logikusan, de igaz: mentális fáradtság ellen a legjobb módszer a fizikális fáradtság. Egy hosszú, áttanult nap után, az ágyban fekvés helyett kifizetődőbb, ha az ember felhúzza a sportcipőjét és valamilyen testmozgás végzésével kiereszti a fáradt gőzt. Ha ezt valaki ráadásul a barátaival teheti meg, csapatépítő jelleggel, például egy jót röpizve, az még szuperebb! :)

• Milyen érzés a Pázmány színeiben résztvenni egy sporteseményen?

A Jurista-kupán sokan gólyaként vettünk részt, így friss egyetemistákként talán még nagyobb volt bennünk a bizonyítási vágy, hogy mindent megtegyük azért, hogy a Pázmány csapatai sikerrel járjanak, legyen szó bármilyen sportágról. Emiatt úgy gondolom nagyon motiváló volt a Pázmányos mez viselése.