Szabadka Marci az őszi félév Sienai Szent Bernardin Sportösztöndíj egyik nyertese, szívből gratulálunk!

„A csapat a vizsgaidőszakban is csapat."

• Mióta űzi az adott sportágat?

A labdarúgás jóformán végigkísérte az életem, már egészen kiskoromban is rengeteget játszottunk a kertben a testvéremmel. Általános iskolában kezdtem el versenyszerűen űzni a sportot, ahol számos nagy sikert értünk el – az akkori edzőm szavajárásában – a „Kőrösi Aranycsapattal". A gimnáziumi éveim során több egyesületnél is volt lehetőségem nagypályán játszani, azonban a futsal világát csak 10. osztály környékén fedeztem fel. Innentől az érettségiig bezáróan párhuzamosan űztem a két sportot egyesületi szinten, azonban a jogi tanulmányaim mellett úgy éreztem túl nagy megterhelést jelentene ezt ilyen intenzíven folytatni. Mondanom sem kell, hogy mekkora megkönnyebbülést jelentett, mikor gólyaként tudomást szereztem az egyetemünk nyújtotta lehetőségekről, többek között az összetartó és a pályán is nívós futsal csapatról, és a Pázmány Labdarúgó Ligáról. Ennek köszönhetően az első tanévtől tagja vagyok a csapatnak és rendszeres résztvevője a Ligának, ezt a jó szokásomat pedig a tanulmányaim hátralévő részére is megtartom.

• Mi a legemlékezetesebb élménye az adott sporttal kapcsolatban?

Amikor a focival kapcsolatos élményeimről elmélkedek általában két témakörben jutnak eszembe gondolatok. Elsősorban a csapatszintű élmények ugranak be, a sikerek, a bukások, a meccsek közötti szünetek egy tornán, a közös hazautak csapatbusszal vagy egyéb csapatépítő programok. Másodsorban az egyéni impulzusokra szoktam emlékezni, mert nincs is jobb érzés, mint lőni egy szép gólt, jól eltalálni a labdát, meghúzni egy szép cselt, vagy adni egy pontos passzt. Összességében a nemrégiben megrendezett III. Jurista Kupát emelném ki mint legemlékezetesebb élményt, ugyanis számos jellemzőt hordozott magában a torna az imént felsorolt behatások közül.

• Mi az, amit kevesen tudnak erről a sportágról?

A futsal komplex szabályrendszerét kevesen ismerik, és sokszor még pályán lévők sem tudják megfelelően alkalmazni azt, amiből olykor vicces jelenetek szövődnek. Ebből fakadóan több – a futsalban nem jártas – barátom is meglepődött már a megszokotthoz képest eltérő játékelemeken, többek között a kisebb és „kevésbé pattogó" labdán vagy az állóórás játékmeneten. Ezek hallatán egyszer még azt kérdést is feltették nekem, hogy hány másodperc a támadóidő.

• Miben segít a sport tanulmányai során?

Csapatsport lévén elsősorban a futsal közösségépítő hatását szeretném kiemelni, rengeteg embert ismertem meg pályafutásom során, és számos barátra tettem szert. A csapat a vizsgaidőszakban is csapat, többször együtt vizsgázunk egy tárgyból, néha együtt is készülünk. Mindig segítjük egymást a tanulmányi életben, legyen szó akár jegyzetek átadásáról, vagy a vizsgatapasztalataink megosztásáról. Emellett számomra nagyon fontos, mint fizikai kikapcsolódás. Az egyetem mentális terheit mindig jó lerázni a pályán egy kis mozgással.

• Milyen érzés a Pázmány színeiben részt venni egy sporteseményen?

Minden alkalommal megtiszteltetés a pázmányos mezt magamra öltenem, és képviselnem az egyetemet. Ez részemre egyúttal motivációforrás is, hogy minél jobb eredményeket érhessünk el a sporteseményeken. Pázmányos mezben nincsen olyan ember, aki feladja, vagy aki nem csúszik-mászik a pályán, még akkor is, ha nem megy neki annyira a játék. Számomra ezért az összetartást és az odaadást szimbolizálja.