Gyulavári Tamás: A szürke állomány, Gazdaságilag függő munkavégzés a munkaviszony és az önfoglalkoztatás határán, Budapest, Pázmány Press, 2014.
A monográfia letölthető innen.
Monográfia sorozatunk 6. kötete.
A könyv négy részből áll, amelyek az uniós jogalkotással és a magyar jogharmonizációval, az uniós szakpolitikával, a munkaviszony nemzeti munkajogi fogalmával és a gazdaságilag függő munkavégzés nemzeti szabályozásával foglalkoznak. Ugyanakkor nem tér ki a témakör foglalkoztatáspolitikai, társadalombiztosítási, közgazdasági és szociológiai összefüggéseire, valamint a tiszta önfoglalkoztatás vizsgálatára sem. Valamennyi fejezetben két alapvető kérdést vizsgál: a fogalmi rendszert és az abba illeszkedő fogalmak definiálását, illetve az így létrejövő munkavégzési kategóriákhoz a munkavállalót megillető jogok megfelelő katalógusának megalkotását. Ezeknek a kérdéseknek az elemzésénél a könyv magyar és külföldi szakirodalmakat, közösségi és nemzeti jogszabályokat dolgoz fel.
Az utóbbi években az Európai Unió szintjén és szakmai fórumokon a rugalmasság és a biztonság összefüggésében vetették fel, mit kezdjen Európa a munkajog elavult fogalmi rendszerével és ezzel összefüggésben a szürke zónának elnevezett, gazdaságilag függő munkavégzést fedő jogviszonyok csoportjával. Ennek a szakmai vitának az előzménye a közösségi jogalkotásban és az Európai Bíróság esetjogában lelhető fel, ahol a közösségi jogszabályok személyi hatályát igyekeztek tisztázni. A közösségi jog azonban mindmáig képtelen volt megnyugtatóan rendezni az uniós munkajogi szabályok széles hatályát, így a munkajogi alapfogalmak újragondolása a tagállamok, a nemzeti munkajogi jogalkotás feladata maradt.
A nemzeti jogok mozgásteréről és lehetséges modelljeiről széles körű vita bontakozott ki az Unió szintjén, amely számos dokumentumban dolgozta fel ezt a kérdést. Az uniós dokumentumok közül kiemelkedik a Supiot-jelentés és a 'munkajogi' Zöld Könyv. A gazdaságilag függő munkavégzéssel és ezzel együtt amunkajog fogalmi rendszervével kapcsolatos vitát erősítették egy felől a gazdasági, társadalmi folyamatok, amelyek eredményeként egyre több ember végez Európában munkát a munkaviszony és az önfoglalkoztatás határvidékén, vagyis egyik klasszikus csoportba sem fér tisztán bele az ő jogviszonyuk. A probléma tömegessé válása tehát kikényszeríti az elméleti és gyakorlati válaszokat erre a gazdaságilag függő munkavégzés által felvetett problémahalmazra. Másfelől egyre több jogrendszerben – így különösen az angol, német, olasz és spanyol munkajogban – születtek külön szabályok, külön jogi kategória a gazdasáilag függő, szürke zónában történő munkavégzésre, amely a többi tagállamban is vitát gerjesztett.
Mindeközben a magyar munkajogban is előtérbe került a rugalmasság kérdése, amelyre jó alkalmat teremtett a jogharmonizáció. Ezzel részben párhuzamosan, már a 90-es évek végétől kezdtek megjelenni olyan 'egyéb' foglalkoztatási jogviszonyok, amelyek lényegesen rugalmasabb szabályozást és részben alacsonyabb közterheket kínáltak, mint a munkaviszonyok. A menekülés a munkajogból jelensége szép lassan felkeltette mind a jogalkotó, mind pedig a szakmai közvélemény érdeklődését.
Attól szép és nehéz feladat a dolgozat címében jelzett kérdés vizsgálata, hogy nagyon sok oldalról lehet megközelíteni a kérdést: nemzetközi és európai közösségi jog, munkajog, szociális jog, foglalkoztatáspolitika, közgazdaságtan és szociológia keveredik ebben a komplex problémakörben. A témának legalább olyan terjedelmes a jogi, mint a közdazdaságtani irodalma, de szép számmal találni szociológiai megközelítésű könyveket is. Ezzel szemben a magyar szakirodalmi bázislényegesen szerényebb, mivel elsősorban jogharmonizációs (irányelvek átvétele), illetve foglalkoztatáspolitikai kérdésként vetik fel ezt a témát.
