NAVRATYIL Zoltán: A gyermek mint „kár"?
Budapest, Pázmány Press, 2019. 134. ISBN 978-963-308-367-3
A monográfia letölthető innen.
Lehet-e káresemény a szülőknek az egészséges vagy fogyatékos gyermek születése, amiért felelőssé lehet tenni az egészségügyi intézményt? El lehet-e választani a gyermek létezésétől felnevelésének költségeit, ki lehet-e ezeket olvasztani a szülő-gyermek viszony komplexitásából?
Igényelhet-e a fogyatékos gyermek saját jogán kártérítést, mondván fogyatékos léte a nemléttel szemben kárt jelent számára? Van-e jog a meg-nem-születéshez? Mit tekinthetünk olyan fogyatékosságnak, ami ezt megalapozná? Össze lehet-e egyáltalán jogilag mérni a két helyzetet: létet és nemlétet, életet és halált? Van-e a jognak ehhez eszköztára?
A személyiségi jogi védelem körében vajon a testi épség sérelmét jelenti-e a nem kívánt terhesség? Az anya kárenyhítési kötelezettsége körébe tartozik-e a nem kívánt terhesség megszakítása vagy a megszületett gyermek örökbeadása? Lehet-e az abortusz adott helyzetben általában elvárható magatartás? Hogyan lehet értékelni a káronszerzés tilalmát, hiszen annak ellenére, hogy a költségek vagyoni hátrányként jelentkeznek, a szülők örömüket lelhetik az eredendően nem tervezett gyermekben? Lehet-e érzelmeket peresíteni? Milyen társadalmi hatása lehet egy – akár egészséges, akár fogyatékos – gyermek kárként történő értékelésének?
Jelen tanulmány ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik választ keresni, összevetve a magyar gyakorlatot mindenekelőtt a német jogelmélettel és gyakorlattal, valamint az angolszász világ megoldásaival is.