Végre a mi Urunk, Jézus Krisztus eljön közénk. Az, akit várunk, kinyilatkoztatja magát. Az, aki a kezdet volt, és aki által minden lett, a mindenható és végtelen Isten, emberre válik. Megtestesül és velünk marad. Ő egy baráti és közeli jelenlét.
A jászol mutatja Isten védtelen szeretetét, az ő alázatosságát és jóságát, alázatos és szelíd emberségét.
Ahogy Isten nem vetette meg a jászol nyomorát, úgy nem utasítja el a mi méltatlan voltunkat sem. Tegezhetjük őt úgy, ahogyan szokták tegezni a gyerekeket, és élhetünk vele úgy, mintha egy gyerekkel élnénk. A Karácsony azt mondja nekünk: ahogyan kétezer éve a világ megújult, úgy itt és most a mi életünk is megújul, ha igazán hiszünk. A Karácsony a hit ünnepe. Hinni, hogy mindig lehetséges egy új kezdet.
Kétezer éve a hatalmas emberek nem vették észre, hogy egy szegény istállóban született a királyok Királya.
Amikor a jászolt nézzük, kérnünk kell az Úrtól, hogy megadja nekünk a szív egyszerűségét, amely által felismerhetjük a gyermekben a Megváltónkat úgy, mint ahogy egyszer Máriával, Józseffel és a pásztorokkal történt. Akkor lehetséges lesz, hogy velünk is megtörténik az, ami velük történt: A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik. (Lk 2, 20)
Alessandro Caprioli atya
