A cambridge-i Centre for the Study of Philosophy, Politics and Religions kutatóintézet szervezésében tartott oktatónk két előadást - Education and AI a Catholic View és Sustainability and AI a Catholic View címmel augusztus 3-én és 4-én.

A két egymásra épülő előadás a mesterséges intelligencia katolikus értelmezéséről szólt, amelyek egyikének az oktatás, a másiknak a fenntarthatóság volt a fókuszában.

Az oktatási előadás az elsivatagosodás képével indult, a tanulás folyamata ugyanis kiszáradhat, ha a kérdés és a tanár–diák jelenlét helyét a kész válasz veszi át. A nevelés lényege nem a válaszok gyűjtése, hanem a kérdés kimondása. Ha a valóságot műveletsorrá fordítjuk, elveszíthetjük a példát, a tévedés lehetőségét és végül az igazság közös keresését. Marcello Ienca kutatásai nyomán a manipuláció szándékos, nem átlátható, aszimmetrikus és autonómiát sértő voltára mutattam rá. A kognitív szabadság megélése a gondolat szabadsága új értelmezésének, védelmére neurális jogok vagy a meglévő emberi jogok erősebb olvasata kínálkozik a szakirodalom szerint.

Az előadás rámutatott, hogy iránytű számunkra az etikai válaszok keresésében a hagyomány, a Rome Call for AI Ethics és Paolo Benanti algorethikája. Az Antiqua et Nova az értelmet Isten képére teremtett voltunk ajándékának tekinti. Az oktatásban nélkülözhetetlen a tanár és a diák viszonya, a fej–szív–kéz összhangja és az átláthatóság. A Magnificat Humanitas nevelési szövetséget kér a digitális korban. XIV. Leó szerint a technológia az igazságot és a közjót kell, hogy szolgálja. Az előadást követő diszkusszióban a hallgatókkal azt mérlegelték, mit engednének meg egy személyes MI-asszisztensnek, és mi az, ami soha nem fordítható le az algoritmus nyelvére.

A második előadás XIV. Leó képével nyitott: világunk ég a felmelegedés és a konfliktusok miatt. A hármas környezeti válság a szennyezés, az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése. Commoner négy törvényét segítségül hívva – minden összefügg, mindennek helye van, a természet tudja a legjobban, nincsen ingyen ebéd – az előadás a fenntarthatósági elveket az MI infrastruktúrájára vonatkoztatta.

Kétélő kard az MI, amely képes hálózatot optimalizálni és katasztrófát jelezni, ám egy nagy modell betanítása háztartások százainak energiáját és hatalmas hűtővizet emészthet fel.

Tíz etikai kihívást tárgyalt a fenntarthatóság vonatkozásában: adatvédelem, elfogultság, fekete doboz, munka, felelősség, fegyverkezés, kultúra, környezet, autonómia, globális egyenlőtlenség. A szabályozásban az uniós jogközpontú, az amerikai innováció támogató és a kínai államilag kontrollált modellt vetette össze. New York adatcentrum-moratóriuma és az NVIDIA zárt hűtési kísérlete ugyanannak a kérdésnek két oldala. Végül kiemelte azt, hogy a fenntarthatóság 1970-es évek óta alakuló értelmezési hagyományához hasonlóan, a Magnifica Humanitas szerint a föld kiáltása és a szegények kiáltása nem választható szét.

A két alkalom nem két külön téma, hanem egyetlen érvelés két fejezete volt. Az oktatásban az a kérdés, mi történik a személlyel, ha a valóságot műveletté silányítjuk; a fenntarthatóságban az, mi történik a közös otthonnal, ha a számítási kapacitást ingyen ebédnek tekintjük. A kísértés mindkét oldalon a technokrata paradigma. A válasz integrális ökológia, algorethika és emberi méltóság. Katolikus jogi karon ez nem kiegészítő etika-modul, hanem a személy, a közjó és a teremtett világ védelmének kérdése.

A beszámolót Tahyné dr. Kovács Ágnes készítette.