A 2026. október 7-én megtartott „Lunchtime Lecture” keretében Dr. Chiara Streitbörger (Potsdami Egyetem) azt vizsgálta, hogy a német magánjog milyen jogi eszközökkel biztosít védelmet a személyiségi jogok mesterséges intelligencia általi megsértésével szemben. Az előadó a kérdéskört két tipikus esetkörön keresztül mutatta be: a deepfake-technológiával előállított tartalmak, valamint a chatbotok alkalmazásának példáján. A német jog sajátosságainak szemléltetése érdekében összehasonlításként a magyar Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozására is kitért.
Előadásának első részében a személyiségi jogok védelmének német jogi rendszerét ismertette. Rámutatott arra, hogy a magyar Ptk.-tól eltérően a német jogban az általános személyiségi jog (allgemeines Persönlichkeitsrecht) nem törvényi kodifikáció eredménye, hanem a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) ítélkezési gyakorlatában kialakított jogintézmény, amelynek alkotmányos alapját a német Alaptörvény (Grundgesetz) 2. cikkének (1) bekezdése és az 1. cikkének (1) bekezdése együttesen képezi.
A deepfake-tartalmakkal kapcsolatos első esetkörben a vizsgálat középpontjában a személyiségi jogok megsértéséből eredő, jogsértéstől való eltiltásra, a jogsértő állapot megszüntetésére irányuló szerződésen kívüli kárfelelősségi igények álltak. Amennyiben a jogsértés valamely személy képmásának vagy hangjának kereskedelmi célú felhasználásával valósul meg, e jogvédelmi eszközöket a jogalap nélküli gazdagodási igény egészíti ki. Ezt szemléltette Bruce Willis német szinkronhangjának mesterséges intelligenciával történő reprodukálásával kapcsolatos eset is.
Az előadó a hatékony jogérvényesítés legfőbb akadályaiként a jogsértők anonimitását, valamint a platformszolgáltatók felelősségének korlátait azonosította. A platformokkal szemben támasztott, felhasználói adatok kiadására irányuló igény érvényesítéséhez bírósági határozat szükséges, ezért az eljárás költséges és időigényes. A platformnak a német magánjog ún. Störerhaftung intézménye alapján (mint közvetett „zavaró”) fennálló felelőssége csak azt követően áll be, hogy tudomást szerzett a jogsértésről. Ez abbahagyásra és eltiltásra irányuló igényt alapoz meg, kártérítési igényt azonban nem. A bírói gyakorlat ugyanakkor a „bejelentés és eltávolítás” („notice-and-takedown”) modelljétől a szigorúbb kötelezettségek felé mozdul el: a platformnak a bejelentést követően az azzal egyenértékű tartalmakat is hozzáférhetetlenné kell tennie („notice-and-stay-down”). Ez a fejlődési irány ugyanakkor felveti a jogszerű tartalmak indokolatlan blokkolásának veszélyét, valamint annak problémáját, hogy a szolgáltatókra a gyakorlatban általános tartalomellenőrzési kötelezettség hárulhat.
A második esetkörben, a chatbotok és a mesterséges intelligencián alapuló „virtuális társ” alkalmazások (AI companions) kapcsán három kérdés került előtérbe: a vétkesség vélelme a szerződésszegéshez kapcsolódó felelősség esetén, a saját intim, magánéleti információk feltárásához adott hozzájárulás érvényessége, valamint a mesterséges intelligencia által generált valótlan állításokért fennálló felelősség. Mivel az ilyen rendszereket eleve úgy alakítják ki, hogy a bizalmi kapcsolat érzetét keltő interakció során személyes – akár intim – információk megosztására ösztönözzék a felhasználót, a hozzájárulás önkéntessége már a rendszer kialakításából fakadóan is kétséges.
Streitbörger következtetése szerint e területen további kutatásokra van szükség, különösen a vétkesség bizonyítása, valamint a vagyoni és nem vagyoni sérelmek kompenzációja tekintetében. A mesterségesintelligencia-rendszerek működésének átláthatatlansága miatt ugyanis az érintettek rendszerint nem rendelkeznek információval sem a modellek tanításához felhasznált adatokról, sem a rendszerek működési mechanizmusairól. A jogsértő állapot megszüntetése szintén komoly nehézségekbe ütközhet, mivel a modell által a tanítás során elsajátított adatok célzott eltávolítása a modell újratanítása nélkül nem feltétlenül lehetséges.
Az előadást élénk szakmai vita követte, amelynek középpontjában elsősorban az állt, hogy milyen feltételek mellett és meddig terjedően állapítható meg a mesterségesintelligencia-rendszer szolgáltatójának felelőssége a rendszer által előállított tartalmakért. A vita másik hangsúlyos témáját a platformszolgáltatók felelősségének sajátosságai képezték.
